Jó a gazdának és a jó a haszonnövényeknek is, ha napelemeket telepítenek a szántóföldre (ezért kapta a rendszer az agrovoltaikus nevet, az agrár és a fotovoltaikus szavak összevonásával).

Hofgemeinschaft Heggelbach

Az ilyen területek összhatékonysága 60 százalékkal nőhet: a Fraunhofer Intézet rajza azt hasonlítja össze, ha 1 hektáron van 100 százalék búza, illetve 1 másik hektáron van 100 százalék napelem, az 100% búza+100% napenergia, viszont ha 1 hektáron van 80% búza és 80% napelem, és a másik 1 hektáron is ugyanennyi, akkor az 160% búza és 160% napenergia. Burgonya esetében 186% remélhető. 

Az uniós országoknak egyre nagyobb arányban kell zöldenergiát bevonniuk az energiamixükbe, de a megújuló energiát termelő erőművekhez (például napelemfarmok) kevés a rendelkezésre álló szabad terület. Korábban már írtunk arról, hogy Japántól kezdve számos országban kísérleteznek azzal, hogy a napelemeket szántóföldek fölé telepítsék. Most egy német tanulmányban kiszámolták, hogy ha nullára akarják csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, akkor nem elég a háztetőket beborítani napelemekkel. 

Az Öko-Institut és a Prognos szerint Németország területének 0,2 százalékára napelemeket kellene telepíteni 2050-ig. Ez 714 négyzetkilométer területet igényel, ami Berlin területének 4/5-e, olvasható a Spiegel cikkében. Összehasonlításul: a Balaton és a Tisza-tó területe összesen 719 km2.

De persze ennyi csak akkor lesz elég, ha tetemes szélenergiával és más megújuló energiaforrással is kiegészítik a napelemes rendszereket. Mert ha csak azokra számíthatnak, akkor 1786 négyzetkilométerre volna szükség.  Ez majdnem akkora terület, mint Heves megye fele. Ez csak úgy lehetséges, ha a szántóföldekre telepítik a napelemeket, elég magasan ahhoz, hogy alattuk tovább folyhasson a gazdálkodás, magyarul: elférjen a traktor. Ráadásul a napelemeknek kétoldalasaknak kell lenniük a nagyobb hatékonyság érdekében. 

Hofgemeinschaft Heggelbach

Európában több kísérleti projekt is zajlik, például a Boden-tó melletti Heggelbachban. A Fraunhofer Intézettel együttműködve a megemelt napelemek alatt búzát, burgonyát, füvesherét (takarmány) és zellert termelnek. Az 5 méter magas napelem-állványok alatt tényleg elfér a traktor, valamint a növények elegendő napsütéshez és csapadékhoz is jutnak.

Három éve tart a kísérlet, ez alatt nagyjából hasonló hozamot értek el, mint a napelem nélküli referenciaterületen. Sőt, 2018-ban többet is, mert a napelemek megvédték a terményeket a rekkenő kánikulától. A napelemek viszont 30 százalékkal többet termeltek, mint a német átlag. Ennek 40 százaléka ment el a gazdaság elektromos gépeinek üzemeltetésére, a többit visszatáplálták a hálózatra. Ha lett volna lehetőség az energia tárolására, akár 70 százalékát is hasznosíthatták volna.

A megemelt napelemek kiépítése 15-20 százalékkal többe kerül a hagyományosnál. Ám a Fraunhofer Intézet becslése szerint Németországban az agrovoltaikus rendszerek 1700 gigawatt kapacitást adhatnának -- többszörösét annak, ami szükséges a 2050-ig elérni célzott klímasemleges energiatermeléshez. Ami pedig a területigényt illeti, Németországban a külszíni fejtésű lignitbányászat 1800 négyzetkilométeren tette tönkre a természetet. 

Ha már bánya, akkor a bányatavak is szóba jöhetnek a vízfelszínen lebegő napelemfarmok telepítéséhez. Ilyen kísérlet zajlik Baden-Baden mellett, ahol egy kavicsbányát lát el elektromos energiával az Erdgas Südwest napelemrendszere. A Fraunhofer Intézet szerint a németországi bányatavakra telepíthető lebegő napelemfarmok kapacitása megközelítheti a 3 gigawattot, ami 5 széntüzelésű erőműblokk teljesítményével egyenlő, összegzi a Spiegel cikke.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Dél-Afrikában, a Fokvároshoz közeli Vergenoegd Löw szőlészetben közel kétezer kacsa végzi a biológiai kártevőmentesítést. Nevezetesen indiai futókacsák, amelyek úgy nyelik a csigákat, mint khm... kacsa a nokedlit. Ez az egyik hasznuk. 

A második az a bevétel, amit a sok szájtáti turista fizet, akik nem győzik videózni, amint a végtelennek tűnő kacsasereg reggel elindul a dűlőkre dolgozni. Van köztük néhány liba is, amelyek a kacsákra vigyáznak, elijesztik a mongúzokat és a baglyokat. A kacsák reggel hétkor ébrednek, és fél 11 körül indulnak munkába. Az egész napos csigahabzsolás után 4 körül érkeznek vissza a gazdaságba. Van egy saját tavuk is, ahol szabadon kacsálkodhatnak. És jár nekik éves szabadság is szőlőérés idején, mivel akkor csigák helyett esetleg az érett szemeket csipegetnék fel.

A szőlészet egyébként egyike a legrégebbieknek Dél-Afrikában, 1696-ban alapították. Tulajdonosai 1983-ban tértek át az ökologikus és fenntartható művelésre. Először csirkéket alkalmaztak a kártevőmentesítéshez, de azok nem voltak elég hatékonyak.

Így kerültek a képbe az indiai futókacsák, amelyeket Ázsiában évszázadok óta alkalmaznak a rizsföldek kártevőmentesítésére. A sáskák ellen is hasznosak, mivel egyetlen futókacsa napi 200 sáskát is képes megenni. (Ezért ajánlott idén tavasszal Kína százezer kacsát a pakisztáni sáskajárás gyérítésére.)

A Vergenoegd-szőlészetben a futókacsák harmadik haszna, hogy megtrágyázzák a szőlőtőkék tövét, így nincs szükség mesterséges tápanyag utánpótlásra. Ami pedig az életük végét illeti, egyik sem kerül a tányérba. "Az olyan volna, mintha a kollégáinkat ennénk meg", tiltakozott Gavin Moyes, a borkóstoltatást irányító alkalmazott az Atlas Obscura magazinnak.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Miért csak a tetőre szereljünk napelemet, ha az épület homlokzatára is tehetünk belőle? Tette fel a kérdést magának a philadelphiai Front Flats társasház tervezője, Tim McDonald, amikor rájött, hogy a kezdetben csak a tetőre tervezett napelemmennyiség nem lesz elég a 28 lakás ellátásához. Ezért az egész homlokzatot beburkolta kétoldalú napelemmel, amely belülről, a lakások irányából is töltődik. Így viszont már annyi energiát termelnek a panelek, hogy 20 százalékot tudnak visszatáplálni belőle a hálózatba. Ráadásul a napelemek egyúttal árnyékolják is a falakat, vagyis csökkentik a bejövő napsugárzás mennyiségét, és ezzel mérsékelik a lakások klimatizálási igényét. "A lakóknak függönyre sincs szükségük", tette hozzá McDonald, a The Philadelphia Inquirer lapnak, amelynek újságírójától, Inga Saffrontól származik a címben említett hasonlat.

A philadelphiai Front Flats épületet kívülről
minden szabad felületen napelemek borítanak. KÉP: Onion Flats

Hogy szép-e az új ház? McDonald szerint az építészet nem kétpólusú, azaz egy ház nem minősíthető kategorikusan szépnek vagy csúnyának. Az ő 13 éves fia szerint ronda az épület, ám egyetlen rápillantással felhívja a figyelmet a modern idők, a klímaváltozás okozta újfajta szükségletekre.

Az építőipar felelős a kibocsátott üvegházhatású gázok mintegy 40 százalékáért. "Miért nem tekintenek az építészek a klímaváltozásra úgy, mintha az életük múlna rajta?", tette fel a költői kérdést McDonald.

Ezt látják a leendő lakók az ablakon kitekintve. KÉP: Inquirer

Az épület az Egyesült Államokban a fenntartható építészetben alkalmazott LEED-skálán a legmagasabb, platina minősítést szerezhet. Annyira energiatakarékos, hogy még lift sincsen benne, és a karbonlábnyom minimalizálásához nincs rákötve a gázhálózatra sem. (Múltkor írtunk arról, hogy a koronavírus-járvány miatt a lakások belsejét is újratervezték.)

McDonald a tetőt árnyékoló napelemek alatt. KÉP: Inquirer

Visszatérve az esztétikumra, McDonald egyfajta provokációnak minősíti a lakóházat. A design azt sugallja, hogy ha meg akarjuk menteni a bolygónkat, meg kell kérdőjeleznünk a hagyományos "szépség" és "kényelem" fogalmakat. Az biztos, tette hozzá Saffron, hogy könnyebb elviselni egy napelemekkel burkolt épület látványát, mint az árvizekét és erdőtüzekét.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Először is óriási köszönet annak a 3700 olvasónak, aki szavazott a hétvégén a Libegővel kapcsolatos körkérdésemre. A legtöbb szavazó (67%) szerint a Libegőt meg (és a jelenlegi helyén) kellene hagyni, illetve ebben a szavazási lehetőségben rejlett egy másik válasz is, méghozzá az, hogy többet kellene népszerűsíteni a Libegőt. Aki a meghagyás mellett szavazott, az talán a kijárási korlátozás feloldásával el is mehetne egyet libegőzni, mert a létesítmény kihasználatlanságán csak így lehet változtatni. Az átkosban felnőtteknek ilyenkor egyből beugrik Moszkva, ahol az ifjú házasok az esküvői szertartás után ellátogatnak a Lenin-mauzóleumhoz. Nem akarom a párhuzamot erőltetni, de tény, hogy szuper fotókat lehetne készíteni a párokról a Libegőn... Hopp, közben érkezett egy infó odafentről, hogy Tímár Péter rendező Moziklip című filmjében látható a Z'zi Labor Szárnyak nélkül című dala, amelyben éppen ez a jelenet szerepel:

Visszatérve a szavazásra, második legtöbb válasz (17%) titkos favoritomra, a Gellért-hegyre érkezett (amely nevet itt természetföldrajziként használunk, ezért kötőjeles). Ezen is jól mutatna a Libegő, amelynek drótpályája 1040 méter hosszú, tehát akár a pesti alsó rakpartról indulva átszelhetné az ehelyt 285 méter széles Dunát, és felérhetne a 235 méteres hegy tetejére. A Parlament és a Batthyány tér libegős összekötésére csak 7 százalék voksolt, a Libegő lebontására 5 százalék, és alig 4 százalék véleményezte kedvezően a Libegő esetleges áthelyezését a Margitszigetre.

A drótkötélpályás székes vagy gondolás közlekedésen azért érdemes még egy kört foglalkozni, mert szerte a világban több sikeres létesítmény üzemel. A drótkötélpályás gondola gyors, megbízható, biztonságos, elérhető, gazdaságos közlekedési mód különösen a geográfiailag nagy kihívást jelentő városrészekben. Egy villamos- vagy HÉV-vonal kiépítésének töredékéből ugyanannyi vagy még több utast lehet szállítani: a drótkötélpályás gondolarendszer óránként 4-6 ezer utas szállítására képes, amit 100 busszal vagy 2000 autóval lehetne kiváltani. Budapesten a 17 kilométer hosszú 3-as metróvonal visz csúcsidőben óránként 17 ezer utast, de 24 vonatpárral. 

Óránként tízezer utas szállításához kell kétezer autó, vagy száz busz,
vagy egy gondola. FORRÁS: Vladislav Slavov

Vladislav Slavov kanadai tömegközlekedési stratégiai kutató szerint a drótkötélpályás eszközök használata rendkívül környezetbarát, a kanadai Edmontonban készült kutatás szerint utasonként 0,1 kWh a kilométerenkénti üzemeltetési energiaigény. Az előregyártott modulokból a libegőrendszer gyorsan felépíthető, az építkezés a meglévő közlekedést minimálisan zavarja. A helyi közlekedési vállalat számára készült 42 oldalas, angol nyelvű tanulmány ide kattintva olvasható. Ebből egy hétpontos kivonat a kutató honlapján olvasható.

A lenti képen látható kolumbiai Medellínben már hat gondolavonal üzemel. Az egyik (K-vonal) naponta 40 ezer utast szállít, és ehhez képest csak 26 millió dollár volt az építési költsége. 

FORRÁS: Atlas Obscura

A székes libegő igazi koronavírus-konform közlekedési mód, hiszen az utasok a szabad levegőn vannak, egymástól biztonságos távolságban. Ilyen rendszer üzemel a prágai állatkertben is:

FORRÁS: WIKIMEDIA

Ha úgy építik, akkor a megállók a kerekesszékesek és babakocsisok számára is elérhetők: 2017-ben a berlini IGA kertkiállításra épült kötélfelvonó (Seilbahn) teljesen akadálymentesítve épült.

FORRÁS: Gartenwelt IGA

A franciaországi Grenoble városvezetése kiszámoltatta, hogy a kábeles rendszer akár a feléből is kijöhet egy buszvonalnak.

A gondolás rendszer kapacitása csekély költséggel bővíthető, csak felakasztunk még pár széket vagy gondolát  kötélre, a központi munkatársak számát nem kell növelni. Itt látható a Minnesotai Állami Vásáron üzemelő Sky Glider székes libegő:

FORRÁS: Liftblog

A városi gondola egyike a legbiztonságosabb közlekedési módoknak, a megbízhatósága 99,3-99,9 százalék. Az amerikai Portlandban 560 ezer megtett út után volt egy 17 perces üzemszünet 2017-ben.

FORRÁS: Gobytram

A New York-i Roosevelt Island Tram az Irene és Sandy hurrikánok idején utolsóként zárt be, és elsőként nyitott. Bostonban is terveznek hasonlót.

FORRÁS: Ryyoo Obbaa / Flickr

Szerte a világon számos városban találunk gondolás vagy székes libegőt, Lisszabontól Nyizsnyij Novgorodon és Macujamán át Londonig. Érdemes rákeresni a neten a chairlift, cable car, cableway, ropeway kulcsszavakkal. Szóval Budapesten is talán nem megszüntetni kéne a Libegőt, hanem még több helyen építeni drótkötélpályát, akár székkel, akár gondolával.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Idén is meghirdette az amerikai eVolo fenntartható és innovatív építészeti magazin a felhőkarcoló-pályázatát, amelyen egy legószerűen összeállítható kórház győzött, mindjárt be is mutatjuk, de a dicséretet kapott tervezők között szerepel a címben említett terv:

A 737 MAX Tower a világ talán leghírhedtebb repülőgépmodelljét hasznosította újra. A Boeing 737 MAX repülőgép azután került a címlapokra, hogy kiderült, szoftverhiba okozhatta kétszer is a lezuhanását. A tragikus esetek után az egész 737-széria kérdésessé vált. Több ország kitiltotta légteréből a 737-eseket, a Boeing próbálja megoldani a problémát, de felfüggesztette a gyártást. Viszont eddig elkészült több ezer MAX. Közben beütött a koronavírus-járvány, vagyis nem lehet tudni, meddig maradnak földön a repülők. "Mi legyen azokkal a MAX-okkal, amelyeket már legyártottak?", kérdezte egymástól Victor Hugo Azevedo és Cheryl Lu Xu designer, és a többit meg lehet nézni a tervükön.

És ahogy említettem a bevezetőben, íme az első helyezett: Epidemic Babel, az egészségügyi sürgősségi felhőkarcoló.

Két fő előnye van: az egyszerű kontrukció és a gyors reagálási lehetőség. A kínai D Lee, Gavin Shen, Weiyuan Xu, Xinhao Yuan tervének központi eleme a függőleges acélstruktúra, amelyre a megfelelő ellátódobozokat lehet felszerelni az egészségügyi személyzet igényeinek megfelelően. A dobozok előre gyártottak, csak a helyszínre kell szállítani őket. Az Epidemic Babel kicsit olyan, mint a konténerekből épített mobilkórház vertikális kivitelben, csak ez a tervezők szerint gyorsabban (5 nap alatt) és olcsóbban megépíthető volna. 

A fenti tervek nagyíthatóan, illetve további csodás tervek a 2020 eVolo Skyscraper Competition oldalon láthatók a névre kattintva. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

A koronavírus-járvány miatt is egyre többen kerékpároznak, illetve a bezártságot enyhítendő kocognak, sétálnak a jó időben. A környékünkön több olyan kerékpárút is van, amely mellett nincs párhuzamos járda kiépítve, emiatt a KRESZ szerint is jogosan használhatják gyalogosok. Az elmúlt egy hónapban a kerékpárúton már nemcsak kerékpárosok haladnak, hanem futók, rolleresek és gyalogosok (kutyasétáltatók) is szép számban. Ahány ember, annyiféle sebesség, de értelemszerűen a kerékpárosok a leggyorsabbak, ergo állandóan beérik a gyalogosokat, futókat.

Pexels

Ebből adódik az első konfliktus: hogyan viselkedjen egymással a kerékpáros és a nem kerékpáros ember? A sétálók és futók ugyanis nem rendelkeznek visszapillantó tükörrel, nem is szoktak hátrnézegetni, fogalmuk sincs, mikor éri be őket egy nesztelenül suhanó cangás. Akkor viszont van nagy ijedtség! A kerékpárosok nem mindig használják a csengőt (pedig jó volna), de ha igen, arra sincs garancia, hogy a gyalogos vagy futó hallja a távoli csingilingit, amennyiben tele van a füle zenehallgató eszközzel. A kerékpárosokat igen zavarja, hogy nem tudnak rendesen haladni, nem érdekli őket a megosztott jogviszony. 

A második konfliktus a futók és a sétálók között keletkezhet. A probléma hasonlít a kerékpáros-gyalogos konfliktusra, amennyiben a futó gyorsabb a sétálónál, beéri és megelőzné, viszont neki nincs eszköze a jelzésre, amikor szeretne elhaladni egy gyalogos mellett. Pedig muszáj volna jeleznie, nehogy a sétálónak pont akkor jusson eszébe óvatlanul a futó elé lépni, illetve ha kutya is van nála, akkor azt érdemes  volna visszafogni, amíg elhalad a futó.

Hogyan kéne ezeket a konfliktusokat feloldani? Hogyan lehet ezt a három (négy, öt, x) csoportot békés együtthaladásra bírni a közös flaszteren?

Nagy segítség lenne, ha a kerékpárúton mindenki úgy haladna, mintha nemcsak úgy odatévedt volna az aszfaltcsíkra, hanem tudatos közlekedő volna egy járműfolyamban, még akkor is, ha az ő járműve a lába. Vagyis folyamatosan észlelje, mi zajlik a környezetében, és ennek megfelelően viselkedjen. Minden szereplő csak olyan hangosan hallgasson zenét vagy mobilozzon, ami még nem csökkenti a közlekedés (észlelés) biztonságát. A sétálók és futók gyakran nézzenek hátra. A kerékpárosok csengessenek. A lassabb engedje el a gyorsabbat, cserébe a gyorsabb köszönje meg ezt az előzékenységet. 

És hát azon is el kellene gondolkodnunk, hogy ha most tényleg több ember közlekedik a kerékpárutakon, mint ahány autó a mellettük futó többsávos utakon, akkor miért nem győz sok lúd disznót a külső sávban? Legalább ezeken a szakaszokon, ahol vagy nincs a kerékpárúttal párhuzamos járda, vagy nincs kijelölt kerékpárút...

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Még épp csak elkezdődött, hogy bizonyos üzletekben, éttermekben és kávézókban többször használható tárolóedénnyel vagy saját bögrével lehet vásárolni, sőt, hogy éppenséggel felárat számolnak fel a papírpoharakért vagy műanyagszatyrokért, máris vége lehet az egésznek: a koronavírusra hivatkozva egymás után függesztik fel, tiltják be ezt a cégek. Vagyis visszatérünk az egyszer használatos csomagoló-anyagokhoz, tárolóedényekhez, kávésbögrékhez, szatyrokhoz. Ez a nullahulladékos életmód halála.

Flickr/Marina

Korábban engedélyezte az újrahasználható bögrét a Starbucks mellett a kanadai Second Cup kávézólánc is, most visszavonták ezt. Mindkét helyen továbbra is érvényben van a saját bögrére szóló árkedvezmény, a kanadaiaknál vihetjük magunkkal, fel is mutathatjuk, de a kávét akkor is a kávézó saját kerámiabögréjében kapjuk, amelyet használat után visszaadunk és fertőtlenítenek. (Hogy a bemutatásnak mi értelme van, az más kérdés.)

Világszerte más kávézó- és étteremláncok is visszatérnek az egyszer használatos műanyag csomagoláshoz, már nem lehet saját dobozba kérni az ételt, vagy pohárba az italt. Ugyanígy nem lehet saját tárolóedénybe mérni a lédig termékeket egy sor csomagolásmentes élelmiszerüzletben a világ nagyvárosaiban. És bizony nem kizárt, hogy a fertőzésveszélytől tartva visszajutunk az eldobható műanyagszatyrokig. 

Zero-Waste Chef

Anne-Marie Bonneau nullahulladékos szakértő szerint viszont ha a zsúfoltságtól való félelem miatt kevesebben fognak kávézókba járni, és mindenki odahaza főzi a feketéjét, akkor elképzelhető, hogy mégsem kerül tengernyi egyszerhasználatos papírpohár a hulladéklerakókba- és égetőkbe. Ez viszont nem vonatkozik az élelmiszercsomagolásokra.

A hulladékégetők egyébként már most is nagy bajban vannak: az egyszerhasználatos egészségügyi termékek, mint például a szájmaszkok, védőruhák vagy gumikesztyűk veszélyes hulladéknak számítanak, el kell égetni őket. A kínai Vuhan városának 11 milliós lakossága napi szinten körülbelül 200 tonna egészségügyi hulladékot produkál, miközben a város egyetlen, elöregedett egészségügyihulladék-égetője csak napi 50 tonnával bír el.

Flickr/Harald Groven

Összehasonlításul: Vuhanban 2018-ban egész évben keletkezett 17 ezer tonna egészségügyi hulladék a South China Morning Post cikke szerint. A hegyekben álló bezsákolt hulladékot most mobil szemétégetőkben próbálják eltüntetni. Arról nincs információ, hogy a hulladékégetési folyamat mennyi károsanyag-kibocsátással jár. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Viccesen néz ki, leginkább egy óriásminyonra hasonlít az osztrák Precht építészsúdió által tervezett "Bert" fantázianevű ház. Többféle elemből állítható össze, mérete szabadon növelhető a toldásokkal akkorára, amekkora épületet igényel a család. 

A játékos külsejű és szerkezetű moduláris házzal a Precht szakítani akar a "lusta és unalmas" házépítési stílussal, és arra hív mindenkit, hogy újra a gyerekek szemével tekintsen az épületekre. A Bert házakkal valóban a fantázián múlik a leendő otthon kialakítása. 

A tervezők szerint az utóbbi évtizedekben az építészet csak arról szólt, miképpen lehet egyszerűen megépíteni minél nagyobb hasznot hozó házakat. Emiatt azonban világszerte ugyanúgy néznek ki a települések, unalmasan.

Az építészet móka és érdekesség is lehet az osztrák szakemberek szerint, akik 2020 tavaszára tervezik az első Bert avatását, nagyjából 120 ezer eurós áron. A Bertből épülhet kisebb ház is, tetszés szerint.

Vagy akár egy társasház több család számára.

A Bert működése nagymértékben függetleníthető a közművektől, mert a tetején elhelyezhető napelem, a fürdőszobákban pedig komposztáló vécé, a földszinten víztisztító berendezés.

Ennek köszönhetően a Bert felépíthető erdei kulcsosháznak is, így népszerűsítve a zöld turizmust.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Nőnapra leggyakrabban virágot szokás ajándékozni. Az utóbbi években a sarki élelmiszerüzletekben is lehet pár száz forintért kapni olyan tulipáncsokrot, ami Kenyából származik. Évszázadokig Hollandia volt a virágtermesztés központja, ám mostanság a holland virágkereskedőknek jobb üzlet az afrikai országból behozatni a virágokat, majd teríteni Európában és az Egyesült Államokban.

De vajon nekünk megéri-e? Hogyan képzelhetnénk, hogy abból a pár száz forintból ki lehet hozni a kenyai munkások rendes bérét, majd a hűtött szállítást repülőgépen, továbbá az egész elosztóhálózat működtetését? Az alábbi térképen jól láthatók a piac fő szereplői, ide kattintva interaktív formában is kinyílik.

1950-ben a világ virágbiznisze 3 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, ehhez képest 2026-ra 104 milliárdra nőhet ez az összeg az iparági becslések szerint. Az üzlet vezetői Németország, az Egyesült Államok és Hollandia. A világ legnagyobb virágaukcióját Aalsmeerben rendezik, ahol mindennap 20 millió virág cserél gazdát. Az oda érkező virágok 40 százaléka utazik tovább. Méghozzá a lehető leggyorsabban: a termesztőtől a virágboltig 24-48 óra telhet el: minden plusz nap szállítással 15 százalékkal csökken a virág értéke. A virágokat azért hűtik, mert így nem nyílnak el idő előtt, tovább frissek maradnak.

A piac 43 százalékát uraló hollandok azonban Amerikában erős konkurenciát kaptak, mivel Kolumbia már 16 százalékot, Ecuador 11 százalékot megszerzett. A virágtermesztők közül Kenya a legismertebb, ahol százezren dolgoznak a vágottvirág-üzletben (a teljes hálózatban 2 millióan), az export a 2006-os 86,5 ezer tonnáról 2017-re 160 ezer tonnára nőtt.

Pexels

A közösségi oldalakon vagy mozifilmekben látott hatalmas csokrok által megihletett vásárlók 18 százaléka havonta egyszer vásárol virágot, 12 százalékuk havonta többször is. Európában felfutóban van az elektronikus kereskedelem, az interneten megrendelt virágot a lakásunkra hozzák. 

Ezen azért el kellene gondolkodni, nemcsak nőnapon, hanem más ünnepeken is. A szállításnak ugyanis olyan környezetterhelése van, amelyet nem a kereskedő, hanem végső soron mi fogunk megfizetni, akár az egészségünkkel. Egy Boeing 747-es repülőgép 90 tonna virágot képes szállítani. A Kenyában termesztett 160 ezer tonna virágot 1778 repülő szállítja először a Nairobitól 6670 kilométeres távolságra lévő Amszterdamba, majd onnan tovább Európa nagyvárosaiba, például Budapestre további 1400 kilométert.

Pixabay

A méltányos kereskedelmet támogató Fairtrade Foundation számítása szerint megéri Kenyában termeszteni a virágot, mert az afrikai napsütésnek köszönhetően nem kell fűteni az üvegházakat. Szerintük ez olyan megtakarítás, amely bőven ellensúlyozza a hűtött repülővel történő szállítás során keletkező károsanyag-kibocsátást. Sajnos a Fairtrade csak a virágpiac 20-30 százalékára lát rá. És akkor még a virágtermesztéshez szükséges vízmennyiségről nem is beszéltünk: ki tudja, a klímaválság miatt meddig lehetséges ezt a rendszert fenntartani? 

Valóban el kell gondolkodnunk azon: szabad-e olyan virágot venni, amelyik 8 ezer kilométert utazott? 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Nézz be a szekrényedbe! Hány szekciót látsz? Legfeljebb egyet. Tíz év múlva legalább három szekcióra fogod osztani a ruháidat: bérelt ruhák, másodkézből való ruhák és újonnan vásárolt ruhák. Legalábbis ezt állította az egyik leghíresebb amerikai márka, a Ralph Lauren elnöke a davosi világgazdasági fórumon tartott előadásában. Sőt, a tavaly 6,3 milliárd dolláros bevételt elérő céget irányító Patrice Louvet még csak nem is szomorkodott ezen, pedig a mostani eszünkkel gondolkodva nem igazán tehet ez jót a divatüzletnek. De kényszerhelyzetben vannak.

"A mai vásárlókat nem feltétlenül lelkesíti, hogy valamit birtokoljanak, különösen a fiatalabb generációkat. Az autó- vagy ingatlanmegosztó üzleti modellek megjelennek a divatiparban is," mondta Louvet a Fast Company magazinnak Davosban.

Pexels

Van ebben igazság: a bérléssel bárkinek lehetősége nyílik arra, hogy mindig a legújabb divat szerint öltözzön, bármilyen alkalomra. Vagy ha például tényleg csak havonta egyszer kell öltönybe bújnia, akkor arra a napra kikölcsönöz egyet, ami tényleg a legjobb márka, és amire egyébként esetleg nem költene horribilis összegeket.

Továbbá egyre több embert zavar az a tény, hogy a divatiparnak nagyobb a károsanyag-kibocsátása, mint a nemzetközi légijáratoknak és a tengeri áruszállító hajóknak együttvéve. Továbbá ez az iparág a második legnagyobb vízfelhasználó. Egyetlen pamutpóló előállításához annyi víz kell, mint amennyit egy ember három és fél év alatt iszik meg, ha mindennap 8 pohár vizet fogyaszt.

Ilyen kölcsönzőszolgáltatások már ma is működnek, mint a Rent the Runway vagy a Nuuly. Ezekkel a projektekkel a vásárlók ízelítőt kapnak a nagy márkák kínálatából, anélkül, hogy el kellene köteleződniük (értsd: anyagi romlásba döntenék a családot).

A második kategória is érdekes lehet a divatcégek számára, mert a használt- vagy vintage ruhák piacán nagy kereslet van az időtálló stílust képviselő márkák iránt. Jóllehet elmondása szerint Louvet nem szeretné mások levetett ruháit viselni (ami tőle igazán érthető), látja, hogy a fiatalok körében ez "cool".

Ezért a fél évszázados divatmárka a technológia segítségével az üzletág minden szegmensét át akarja alakítani, például bevonná a mesterséges intelligenciát a tervezésbe. Persze a számítógép soha nem lenne képes egy olyan outfitet összehozni, amit a cégalapító viselt egy díjátadón nemrég: cowboycsizma, szakadt farmer, szmokingzakó és csokornyakkendő.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna