Zöld körökben jó ideje próbálják népszerűsíteni a gondolatot, hogy a fa legyen az új beton, elvégre ezzel csökkenteni lehetne az építőipar óriási szén-dioxid-kibocsátását. Világszerte évente 4,2 milliárd tonna cementet állítanak elő, ami az éves teljes CO2-kibocsátásunk 8 százalékát teszi ki. A fa ezzel szemben környezetbarát építőanyag, hiszen növekedése során a szén-dioxidot oxigénné alakítja és magában megköti. Az építőipar azonban kevéssé érdeklődik a technológiaváltás iránt.

Egy új kutatás azonban meggyőzheti a tétovázókat arról, hogy igenis jobb befektetés lehet fából többszintes házakat építeni, mint betonból. A finn Aalto Egyetem kutatói a finn főváros, Helsinki 1999 és 2018 közötti ingatlanhirdetéseit elemezték ki. Az értékesítésre meghirdetett ingatlanok közül 2,23% volt a faházak aránya. Kiderült, hogy a többszintes, faszerkezetű épületek közel 9 százalékkal többért keltek el, mint a más anyagból épültek.

Helsinki központjában a tervezett Wood City épületei
lakásokat, irodákat és szállodát foglalnak magukba
zéró kibocsátással. KÉP: Masuplanning

Korábbi kutatások azt mutatták ki, hogy a faépítkezés költségeit hajlamosak az emberek a valóságosnál nagyobbbak becsülni. Mostanáig nem készült olyan elemzés, amely a természetes építőanyagban rejlő gazdasági lehetőséget meghatározta volna. Természetesen egy ingatlan értékét több szempont is befolyásolja, ezért a kutatók regressziós analízissel ellenőrizték a tényezőket.

"Elsőre úgy tűnik, mintha egy fából épült többszintes házat az átlagnál olcsóbban kínálnának, de ha alaposabban szemügyre vesszük az adatokat, akkor kiderült, hogy a fa használata gazdaságilag nagyon megéri. Eredményeink szerint egy faépület négyzetméterára majdnem 10 százalékkal magasabb, mint ugyanazon a környéken a betonalapú épületeké", mondta Seppo Junnila, az Aalto Egyetem ingatlangazdaság-professzora.

Félig fából, félig betonból épült Finnország legmagasabb,
nyolcszintes faháza 2015-ben. KÉP: Dezeen

Ennek lehet az is oka, hogy Helsinkiben az átlagnál olcsóbb kerületekben építkeznek gyakrabban fából, ahol viszont a vásárlók hajlandók többet is fizetni a környezetbarát anyaghasználatért. Egyre több fogyasztó értékeli az ökológiai szempontokat, és szeretné a világ felé is jelezni a környezetbarát mivoltát. A finn fővárosban a faépületek az alacsonyabb szocioökonómiai státusú környékeken épülnek, de egyúttal fel is húzzák itt az árakat. 

"Korábbi kutatásunk szerint, aki nem bérel, hanem vásárol lakást, az sokkal jobban odafigyel a környezeti szempontokra is. Egy lakástulajdonos jellemzően több pénzt költ a lakás hatékonyságának növelésére, mint például az energiatakarékosságra. Még ha nem is tud valaki a város legdrágább kerületében lakást venni, hajlandó többet fizetni a környezetbarát fejlesztésekért", tette hozzá a professzor.

Elsősorban fa és üveg, és csak utána beton az Oodi,
vagyis Helsinki Központi Könyvtára. KÉP: Inexhibit

Jóllehet a finn építőipar lassan reagál a témára, a kormány, és nevében az ottani környezetvédelmi minisztérium azt célozta meg, hogy 2025-re már az új többszintes épületek 45 százaléka legyen fából. Persze a törvényi szabályozás nem elég, el kell érni, hogy az emberek akarjanak is ilyen épületekben lakni, illetve értékeljék a lakásvásárlást ilyen épületben jó befektetésként. Az építőipari szereplők számára mindenképpen remek üzleti lehetőség: a fából épült ház bekerülési költsége Finnországban fele annyi, mint egy vasbeton épületé, ellenben annál közel 10 százalékkal többért adható el.

A fából történő építkezések miatt nem lesz nagyobb az erdőirtások aránya szerte a világon, amelyeket egyébként is jellemzően más okból végeznek, közte élelmiszeripari alapanyagok (például pálmaolaj) előállításához. A skandináv országokban eleve az a szabály, hogy a kivágott fákat pótolni kell. A fa, mint CO2-megkötő építőanyag éppenséggel segítheti a városokat abban, hogy közelebb kerülhessenek a vállalt karbonsemlegességhez, összegezte Junnila.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Aki vásárol egy gyapjúszövet ruhát az amerikai Woll& márkától, felkérést kap egy különleges kihívásra: legyen egyike azoknak a nőknek, akik a saját ruhájukat 100 napig hordták egyhuzamban. Több mint ezren vannak már! A ruha sikerét annak tulajdonítják, hogy egyszerű, kényelmes, természetes és stresszmentes. A Wool& ruha vonzereje egyre nő. A cég jelmondata: Élj egyszerűen, vásárolj körültekintően, tegyél jót.

Ugyanaz a ruha a hét minden napján, eltérő kiegészítőkkel. KÉP: Wool&

A Treehugger online magazin kérdezte a cég ügyfélkapcsolati menedzserét a siker titkáról. Rebecca Eby maga is éppen félidőben volt a 100 napos kihívásban vásárlóként, amikor meglátta a cég oldalán az állásajánlatot. Mivel nagyon megkedvelte a ruhát, jelentkezett is. 

A cég alig hároméves múlttal rendelkezik, nagyjából két éve fut a 100 napos kihívás. Úgy kezdődött, hogy a cégalapító az egyik ingüket 30 napig viselte, nagy megelégedésére. Miután megjelentek a ruhákkal, első körben 13 nőt kértek fel arra, hogy viseljék 100 napig. Aztán a csapat tagjainak száma folyamatosan gyarapodott, "mint egy hógolyó", mondja Eby, hozzátéve, hogy a koronavírus-járvány idején vált különösen közkedveltté a ruha és a kihívás is. 2021. május közepéig 1173-an teljesítették a 100 napos viselést.

A 100 napos kihívás résztvevői közül néhány. KÉP: Wool&

Érdekes, hogy az egyszerű ruha iránti kereslet éppen a karantén idején futott fel. Oka lehet ennek az, hogy ha nem tudtuk elhagyni az otthonunkat a lezárások miatt, akkor talán nem is volt annyira igényünk különlegesebb holmikra. A kihívást pedig sokan azért vállalták, mert ezt biztonsággal teljesíthették egy olyan életszakaszban, amikor "odakint" az egész világ a feje tetejére állt, mondja Eby. Hozzájárulhatott a sikerhez az is, hogy a karantént sokan összekötötték az otthoni lomtalanítással, amit a ruhásszekrénnyel kezdtek.

Aki sokallná a 100-napos kihívást, azt Eby siet megnyugtatni, hogy a ruha minőségének köszönhetően lényegesen rövidebbnek érződik ez az idő. Nem utolsósorban a ruha minőségén is múlik: finom merin gyapjúból készül. Ez nem veszi át a testszagot, nem lesz ázottkutyaszagú, nem veszti el a formáját, és nem szúrós, nem vált ki viszketést. A merino gyapjú különlegessége, hogy kiváló hőszabályozó és nedvességelvezető tulajdonságú, azaz hidegben melegen tart, melegben hűsítő hatású. Ahogy a cég honlapján is írják: a merino gyapjú lehetőséget ad arra, hogy kevesebb holmival élhess, és több dolgot tehess meg azok közül, amiket szeretsz.

A gyapjú az ausztrál Ashmore családi farmról származik. KÉP: Wool&

Az alapruha néhány fazonban (Sierra, Willow, Rowena) és 1-4 színben, de több méretben kapható, bármilyen kiegészítővel egyedivé tehető. A ruhát a vásárlók (és versenyzők) többsége naponta legalább 8 órán át viseli. Legtöbben munkába hordják, de volt, aki túrázni indult el benne. A mosás gyakoriságáról mindenki maga dönt. Volt, aki a 100 nap alatt legfeljebb a hónaljrészt öblítette át néhányszor, mások (kisgyerekesek például) gyakrabban mosták. 

A kihívásnak nem az a lényege, hogy meg kell szenvedni az eredményért. Sokkal inkább a megfelelési/öltözködési kényszer alóli felszabadulás a vezérelv: ha nem kell minden reggel "kicsinosítani" magunkat, akkor nem is csúszunk bele döntéshozatali kifáradásba (decision fatigue). Ez azt jelenti, hogy minél több döntést kell meghoznunk, annál nagyobb a kockázata, hogy tévesen mérlegeljük a szempontokat, és rossz döntéseket hozunk. Sok vállalatvezető ezért visel mindennap ugyanolyan vagy hasonló ruházatot (ld. Zuckerberg szürke pólója). 

KÉP: Wool&

A Wool&-ruha igazi alapdarab lehet, megbízható eleme egy kevés számú holmiból álló, de sokféleképpen variálható "kapszula-gardrób"-nak. Ez a koncepció szembe megy a mai divatszemlélettel, amely azt sulykolja, hogy csakis az öltözködés alkalmas a személyiségünk kifejezésére. Ezzel belerántanak bennünket egy olyan pazarló felhalmozásba, amely nem felel meg a fenntarthatóság eszméjének. A környezetszennyező divatipar felelős a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 10 százalékáért, és a szennyvíz-kibocsátás 20 százalékáért. Korábbi posztjaim a Japánban terjedő extrém minimalizmusról, a Gardrób Tömeg Indexről, vagy a 15 tárggyal is boldog férfiról a linkekre kattintva olvashatók.

A 100-napos kihívás teljesítésében a Facebookos rajongói tábor is segíti azokat, akik mondjuk a 62-ik napjukon elcsámpulnának egy másik outfit irányába. A ruhák körül szerveződő közösség új ötleteket, új erőt ad a további viseléshez. Olyannyira, hogy egyesek már azt is belengették, ha elérték a 100 napot, folytatják a kihívást 365-ig. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Nagy jóakarattal lehet 46 négyzetméteresnek nevezni azt a hongkongi lakást, amelyben egy háromtagú család (apa, anya és a kisfiuk), valamint a velük lakó bébiszitter él, de a gyakran látogatóba érkező nagymamának is le tudnak választani egy vendégszobát. Az arrafelé csillagászati lakásárak miatt a felújításkor úgy döntöttek, okospadló kialakításával teszik komfortossá a szűkös négyzetmétereket.

Ahhoz ugyanis, hogy ne tároló- és ülőbútorok foglalják el a teret, amit lehetett, a padlóba rejtettek. Onnan emelkedik fel az asztal, amelyet körülülhetnek, és a padló alatti rekeszekbe lehet elpakolni a játékokat este. Az asztal és a többi térformáló elem távirányítóval vagy hangfelismerő rendszer segítségével irányítható, akárcsak a világítás, a légkondicionálás vagy a vetítővászon. 

A padló tartalmazza a térelválasztó harmonikaajtók (vagyis inkább harmonikafal) vezetősínét is. Ezzel meg lehet felezni a nappalit, és az ablak felőli részt vendégszobának lehet alakítani egy matraccal. Az üvegbetétes ajtón át jut elég fény a konyhába. Ott is minden elem többfunkciós: az ülőpadok is tárolóegységet rejtenek.

A gyerekszobában is megemelt pulpitus szolgál tárolásra, így a szoba összképe rendezett marad. A helytakarékosság érdekében tolóajtót alakítottak ki. Az emelvény egyúttal ülőhelyül is szolgál az asztal mellett, amelyet beépített LED-fényforrások világítanak meg. Az apró lakásban a hatalmas ablakok enyhítik a bezártságérzetet.

A szülői hálóban az ágyon ülve egyúttal a fésülködőasztalhoz is hozzáfér az anyuka.

A szomszédos fordőszobában is rengeteg tárolóhely van, a zuhanyt azért választották el üvegfallal, mert az kevésbé állja útját a fénynek. A világos színek segítenek kicsit nagyobbítani a teret.

A hongkongi Sim-Plex Design  által tervezett, Smart Zendo nevet elnyert lakás hűen tükrözi a zen szellemiséget: azzal, hogy fel kell lépni a megemelt padlószintre, a lakók valamiféle új életminőségbe léphetnek fel. Ezt a gondolatot erősítik a minőségi alapanyagok és a letisztult felületek. További képek a Sim-Plex Design weboldalán találhatók. 

HKZs

A téli hideg és a nyári hőség elleni hőszigetelés iránt egyre fokozódik az igény: 2025-re a világ hőszigetelés-kereslete 579 millió köbméter lehet, ebből Európáé több mint 200 millió köbméter. A mai hőszigetelő anyagok ökológiai szempontból károsak, mert kőolajszármazékból készülnek, biológiailag nem lebomlók, és újrahasznosításukhoz is sok  energia szükséges.  

Bontott eps-hőszigetelő táblák a konténerben.
KÉP: Recovery Worldwide

Mindannyian emlékezünk a londoni Grenfell toronyház 2017-es katasztrófájára: az épület homlokzati hőszigetelése kigyulladt, és a lángtengerben 72 lakó vesztette életét – sokan az égő hőszigetelésből felszabaduló ciános füst miatt.

2017-ben 72 életet követelt a grenfelli katasztrófa. KÉP: Wikipedia

Ilyesmi nem történhet meg azzal az új hőszigeteléssel, amelyet a Stuttgarti és a Konstanzi Egyetem kémikusai fejlesztettek ki. Az újrahasznosítható hőszigetelő hab nem gyúlékony, nem mérgező, és egyszerű hozzávalókból készíthető. Tulajdonképpen egy középiskolás is össze tudná dobni. Már voltak olyan tudósok, akik gondoltak ilyesmire, de Cosima Stubenrauch és Helmut Cölfen az első, akik összehozták a fejlesztést. "Egyszerű és elegáns megoldás", írja róla a Chemistry World folyóirat. 

A német kutatók "ásványi műanyaghab"-ként (mineral plastic foam) jellemzik az anyagot, amelynek összetevői: poliakrilsav (nem mérgező polimer, egészségügyi betétekben is használják nedvességmegkötőként), kalcium-klorid (a klór kalciumsója), szén-dioxid és ammónia. 

A poliakrilsavat összekeverik kalcium-kloriddal és nem-ionos felületaktív anyaggal (ilyen vegyületeket használnak szappanhoz, mosószerhez, emulzifikáló anyagokhoz). Ezt az alapoldatot kevergetik, amitől levegőbuborékok kerülnek bele és felhabzik. Az oldat hidrogéllé alakul, de még savas kémhatású, így némi ammónia hozzáadásával semlegessé tehető. Utána már csak meg kell várni, hogy a hab kiszáradjon, és egy porózus ásványi anyaggá válik. Az anyag ötször-hatszor keményebb, mint a hagyományos akrilüveg, és mivel nagyjából 30 százaléka ásvány, nem gyúlékony, szemben a ma használatos polietilén-alapú hőszigetelő habokkal. 

Az új hőszigetelő hab meggyújtva legfeljebb elfeketedik, ám nemhogy nem kap lángra, de a benne lévő kalcium-karbonát szén-dioxidot bocsát ki, ami elfojtja a tüzet. Merthogy: CaCo3 + hő => CaO (kalcium-oxid) +  CO2 (szén-dioxid). Vagyis saját magát oltja el. 

Az új anyag életciklusa végén az újrahasznosítás-feldolgozás is egyszerű: löttyintünk rá egy kis sósavat, amiben az ásványi hab feloldódik: CaCo3 + HCl => CaCl2 + CO2 ezzel visszanyertük azt a kalcium-kloridot, ami az egyik alapösszetevő volt. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

A krokodilos klumpa és hamisítványai elárasztották a világot: csak az eredetiből eladtak több mint 300 millió párat, és ehhez jön biztos legalább ugyanennyi, ha nem több másolat. A nagy számok nagy környezetszennyezést is sejtetnek, mivel a tervezők nem gondolkodtak előre a lehetséges újrahasznosításon. Ha elvásik a plasztik pata (így csúfolták Amerikában), megy a kukába – márpedig ez a mai világban nem túl pozitív üzenet.

Na de itt van a HODEI papucscipő, amely nem pusztán egy termék, hanem komplett rendszer, figyelembe veszi a lábbeli teljes életciklusát. Két francia fivér, Benjamin és Thomas Camy tervezte a cipőt, amelynek neve baszk eredetű: a hodeï jelentése felhő, utal arra, hogy a cipő pillekönnyű és online kapható.

A cipő üzleti modellje a fenntarthatóságra épül. Kizárólag rendelésre készül Franciaországban, azaz nem halmoznak fel raktárkészleteket és üzletük sem lesz.

Világszerte nagyban gátolja a műanyag termékek újrahasznosítását, hogy a termékek általában többféle műanyagból állnak, amelyeket rendszerint nem lehet szétszedni és külön-külön hasznosítani.

Ezzel szemben a Hodei fehér színű Silent Runner alapmodellje egyféle anyagból, EVM-habból van. Az alapmodell önmagában is viselhető, de a KIT változatban kiegészíthető cipőfűzővel és oldalpánttal. Ezek az elemek befűzhetők-bepattinthatók, nincs szükség ragasztóra vagy varrásra – az elhasználódott cipőt  könnyű szétszedni az újrahasznosításhoz.

És az újrahasznosítás itt nem "termikus hasznosítást" jelent, vagyis hogy elégetik a hulladékot, hanem valódi anyagfelhasználást.

A tervezők úgy vélik, nem halogatható az átállás a termékcentrikus szemlélettől az alapanyag-centrikus irányba, el kell választani egy adott termék életciklusát az alkotóelemei életciklusától.

Amikor elhasználódott a cipő, ingyen vissza lehet küldeni a gyártónak, és a vásárló vagy visszakapja a cipő árának egy részét (ez az úgynevezett Eco-Deposit), vagy a következő vásárlásából kap 10 euró kedvezményt. A Hodei-csapat a visszaérkezett EVM-cipőket újrahasznosítja, azaz ismét nyersanyaggá alakítja, amiből új cipőket készít.

Jelenleg még tart a közösségi adománygyűjtés az interneten, de az érdeklődők már összedobták az indulótőkét a fiúknak, úgyhogy indulhat a fehér színű, de tényleg zöld lábbelik gyártása. És ami plusz bónusz: a Hodei-cipőt olyan emberek is viselhetik, akiknek nem a nagylábujjuk a legnagyobb lábujjuk...

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

A szerelmesek napjának megünneplése sokak szerint eleve egy csúnya marketingfogás: a karácsony óta kevéssé költekező népeket így terelik vissza a kereskedők a kasszához.

KÉP: Pexels

Az ilyen impulzusvásárlás nem öko, sem pedig a Kenyából repülővel érkezett rózsacsokor. Aki pedig egy év bezártság és mozgásszegény élet után is képes csokit vagy bonbont venni a párjának, az híján van minden empátiának. Persze semmi baj, ha megünneplitek a Valentin-napot, csak tegyétek zöld módon, a fenntarthatóságot szem előtt tartva.

KÉP: Unsplash

1. Főzzetek közösen ünnepi vacsorát
Lehet ez egy vegán étel, netán a nagyi receptjei közül valami. Nehezítés, de nagyon zöld gondolat, ha a hozzávalókat kizárólag a lakóhelytől számított 50 kilométeres vonzáskörzetből szerzitek be, vagy mondjuk kizárólag magyar alapanyagokat használtok, ezzel csökkentitek a vacsora CO2-lábnyomát.

KÉP: Pexels

2. Filmnézés helyett társasozzatok
Illetve lehet sakkozni is, az most úgyis nagyon divatos lett. Akinek jobban megy a kártya vagy a betűkirakó, csinálja azt. Minden olyan társasjáték szóba jöhet, ami nem igényel áramot vagy elemet.

KÉP: Pexels

3. Tanuljatok meg egy táncot
Ha nem tudtok elszakadni a kütyüktől még ezen a napon sem, akkor tanuljatok meg valamilyen társastncot vagy kedvenc sztárotok egyik klipjének koreográfiáját a netről. Ezzel lemozoghatjátok a vacsorával elfogyasztott kalóriákat. 

KÉP: Unsplash

4. Tervezzétek meg az első tavaszi kirándulást
Most ugyan még javában tél van, de 2-3 hét múlva remélhetőleg beköszönt a tavasz. Gondoljátok végig, mit lenne jó csinálni: madárlesre menni, túrázni, kerékpározni? Térképezzétek fel a lehetséges útvonalakat, persze a járványügyi előírások betartásával.

KÉP: Unsplash

5. Gyűjtsetek adományt valamilyen zöld célra
Azt a pénzt, amit most nem költötök el éttermi vacsorára, virágcsokorra és más nagyobb ajándékra, ajánljátok fel jótékony célra: valamelyik állatmenhelynek, madárkórháznak, medveotthonnak. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

A kínai Szecsuán tartomány fővárosa Csengtu, amelyet a tervek szerint körbe fognak építeni kisebb ökovárosokkal. Ezek közös jellemzője a környezettudatos működés és az autómentesség lesz. A települések tervei közül most a holland OMA stúdió által tervezett Future City (Jövőváros) látványtervei váltak publikussá.

A 4,6 négyzetkilométer területű negyed a Csengtutól keletre fekvő dombvidéken épül, kifejezetten a helyi geológiai és topográfiai jellegzetességek figyelembe vételével. A hat klaszternek nevezett városrész a hagyományos településszerkezetet imitálja. Minden klasztert (vagy zónát) úgy terveztek, hogy beolvadjon a környezetbe, továbbá rendelkezzen olyan terekkel, amelyek az oktatást és az innovációt szolgálják.

A lakások külön zónába tömörülnek, akárcsak a közigazgatási hivatalok, a kereskedelmi és szórakoztató létesítmények. A hatalmas kör alakú épület az ökováros közlekedési központja lesz a beérkező és induló utasok számára.

Future City autómentes lesz, kivéve az önvezető elektromos járműveket. Máskülönben az épületek tízperces sétával elérhetők mindenhonnan a tervezők ígérete szerint.

Az OMA célja az tervvel volt, hogy megkérdőjelezze a hagyományos várostervezési elképzeléseket, amelyek az úthálózatot veszik alapul, és az alapterület maximális kihasználtságára törekszenek. Future City ezzel szemben a térség földrajzi adottságaival próbál összhangba kerülni, az épített környezet szerves része lesz a természetesnek. 

VIA dezeen

A Csengtu körül tervezett új települések és létesítmények látványterveit az e-architect oldalon lehet böngészni. 
 

Húszezer négyzetméteren szabadföldben ültetett póréhagymát teszteltek éjszakai LED-megvilágítással, és kiderült, a fény hatására a zöldség gyorsabban nőtt, ellenállóképessége fokozódott, tehát a szokásosnál 50 százalékkal kevesebb növényvédőszer elég volt a műveléshez. Így tehát megvalósulhat a fenntartható növénytermesztés minimális ráfordítással.

GIF: Studio Roosegaarde

Vörös fény hatására a növények jobban nőnek, a kék fénytől dúsabban virágoznak, a megfelelő UV-fény pedig a védekezőképességüket javítja. Színes LED-eket eddig csak beltéri növénytermesztéshez, szobanövényekhez vagy hobbikertészek különlegességeihez használták. Daan Roosegaarde holland művész azonban most szabadföldi termesztésben is kipróbálta ezeket egy mintaprojekt keretében.

Ilyen a póréhagyma-ültetvény nappal...

A Grow egyszerre művészeti installáció és tudományos kísérlet, amelyet Roosegaarde a Rabobankkal és a Wageningen Egyetemmel karöltve hozott létre. A napelemes LED-fényforrások lényegében meghosszabbítják a napsütéses órák számát, éjszaka egy bizonyos ideig vörös, kék és UV-fénnyel világítják meg a póréhagyma-ültetvényt. A fényforrások úgy vannak beállítva, hogy vízszintesen világítsanak, tehát ne okozzanak fényszennyezést, ami megzavarná a környékbeli állatok életét. 

... és naplemente után még néhány óráig. KÉPEK: Studio Roosegaarde

A mezőgazdaság egyike a leginkább környezetszennyező ágazatoknak, miközben óriási a jelentősége az emberiség szempontjából. A Grow projekttel Roosegaarde azt szeretné megmutatni, hogy mekkora jelentőségük van az innovatív módszereknek, és milyen fontos a fogyasztók aktív részvétele a folyamatokban. "Pusztán a statisztikáktól nem lesznek zöldebbek az emberek. Rettenetes krízishelyzetben vagyunk, új ötletekbe kell invesztálnunk. Vagy alakítói leszünk a jövőnek, vagy áldozatokká válunk", tette hozzá.

A Grow-projektet 40 országban fogják bemutatni az év folyamán, mindenhol valamilyen őshonos növényt választanak hozzá. Érdemes megnézni a Daan Roosegaarde korábbi projektjeit is a honlapján, itt a blogban szemléztük már az áram nélküli hídvilágítást és a szmogevő toronyt.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Flexitariánusnak nevezik azt az egyre népesebb társadalmi csoportot, amelynek tagjai törekednek arra, hogy étrendjük minél kevesebb tejterméket és húst tartalmazzon. Amerikában már a népesség 38 százaléka flexitariánusnak mondható. Őket is érdekelheti az izraeli Remilk nevű startup új szintetikus teje, amely a cég szerint ízre és küllemre teljes mértékben hasonlít a tehéntejre, csakhogy ehhez nem kell tehén, mert mikrobák állítják elő.

KÉP: Remilk

Az elmúlt években a tejpótlók iránti igény egyre emelkedik: mind többen érzékenyek a tejcukorra vagy allergiásak a tejfehérjére, illetve sokan a nagyüzemi szarvasmarhatartást tartják állatkínzásnak, amelynek ráadásul horribilis a környezetterhelése (legeltetés, metánkibocsátás stb.). Ha a tejtermelés megoldható tehén nélkül, az alapjaiban megreformálhatja az élelmiszeripart. 

A tejpótlók piaca 2018-ban nagyjából 600 millió dolláros volt, ez 2025-re 2,22 milliárd dollárra nőhet az iparági előrejelzések szerint. A növényi italok készülhetnek például mandulából, rizsből, zabból, kókuszból, szójából.

Jól látszik, mekkora különféle tejek előállításának vízigénye és szén-dioxid-kibocsátása (fentről lefelé: tehén, mandula, rizs, zab, szója).

Mindegyik mellett számos érv szól, ám összességében maga a növényi tejpótlók gyártása nem túl környezetbarát, mert egyrészt ezeket a növényeket is meg kell termelni (ehhez kell termőterület, műtrágya, öntözés, növényvédelem, szállítás, feldolgozás stb.), másrészt a folyamat vízigénye összességében rendkívül nagy, és nem biztos, hogy a klímaválságban ezt megengedhetjük magunknak. Kevésbé terheli a környezetet a szója, a zab, a kender, a len és a mogyoró.

"A jelenlegi alternatív tejek átlagosan 97 százalék vizet tartalmaznak. Vagyis ezek nem a tej alternatívái, hanem a vízé", mondta Aviv Wolff, az izraeli Re-Milk társalapítója a FoodNavigatornak. Csapatával azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az általuk fejlesztett szintetikus tej hozza az ízélményt, egyúttal megfeleljen a fenntarthatósági és az állatjóléti elvárásoknak. Szerintük a nagyüzemi tejgyártás primitív és destruktív technológia. A szintetikus tej előállítása nagyságrendekkel kevesebb környezetterhelést jelent, ráadásul hulladékból is kevesebb keletkezik a folyamat során.

KÉP: Remilk

A világnak fenntartható módon előállított élelmiszerekre van szüksége, de csak akkor fogják az emberek az újfajta ételeket megenni, ha azok finomak. A Remilk ígérete szerint az ő műtejük pont ilyen. Egyelőre laboratóriumban készül, a mikrobáknak néhány napra van szükségük ahhoz, hogy előállítsák a tej összetevőit. Utána ezt a szintetikus tejet ugyanúgy fel lehet használni különféle tejtermékek előállítására, mint a tehéntejet. Aminél egészségesebb is a mesterséges úton előállított tej, hiszen nincs benne laktóz vagy koleszterin, sem pedig növekedési hormon- vagy antibiotikum-maradvány.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az űrexpedíciók előtt álló egyik komoly probléma, hogy miképpen hozzák vissza a Földre az asztronautákat, akik az űrhajó üzemanyag-készletét valószínűleg már az odaúton elégetik. Erre fedezett fel teljesen véletlenül használható megoldást egy amerikai startup, amely a levegő szén-dioxid-tartalmának visszanyerésére specializálódott. A New York-i Air Company 2019 novemberében a karbonnegatív vodkájával vált híressé: ez csak CO2-ből és vízből készül napenergiával. Minden liter vodkával annyi szén-dioxidot vonnak ki a levegőből, mint 8 fa, hangoztatták a reklámjukban.

KÉP: Air Company

A koronavírus-járvány miatt átálltak kézfertőtlenítő gyártására, és ahogy mesélik a Fast Company magazinnak, egyik nap kíváncsiságból kicsit megtolták a kazánhőmérsékletet. Kézfertőtlenítő helyett pedig furcsa molekulákat kaptak -- üzemanyagot. Mivel szén-dioxidból származik, ezért környezetbarátnak nevezhető.

A jelenlegi rakéta-próbautak óriási mennyiségű szén-dioxiddal szennyezik a légkört: a SpaceX minden indítása 715 tonna CO2-t ereszt a levegőbe, ami megfelel 10 repülőútnak az USA keleti és nyugati partja között egy Boeing 747-essel. Ha beindul az űrturizmus a Föld körül, eszméletlen környezetszennyezést is fog jelenteni. Ám ha a rakéták üzemeltetéséhez szükséges folyékony metánt nem fosszilis eredetű földgázból, hanem a levegőből visszanyert szén-dioxidból állítják elő, akkor az űrutazások CO2-lábnyomát semlegesíteni lehet. 

Így nézne ki a Marson az újratöltő állomás az Air Company szerint.
KÉP: Air Company

A repülésben szokásosan használt kerozin nem jó a rakétáknak, mert könnyű komponensei buborékokat, nehéz komponensei viaszszerű bevonatot képeznek, illetve a benne lévő kénvegyületek megtámadják a fémet, írja Turányi Tamás egyetemi tanár, az ELTE Kémiai Intézetének munkatársa a Rakéta-hajtóanyagok kémiája című anyagában. A SpaceX Raptor rakétahajtóműve sem kerozinnal, hanem folyékony metánnal és folyékony oxigénnel (LOX) működik.

Az újfajta üzemanyaggal nincs olyan probléma, mint a kerozinnal, sőt, egy másikat is ki lehet pipálni: a Mars-expedíciók hazaútját. A vörös bolygó légköre 95 százalékban szén-dioxidból áll, napsütés is van, úgyhogy megfelelő felszereltséggel az űrhajósok korlátlan mennyiségű üzemanyagot állíthatnak elő csillagtúrákhoz vagy a hazaútra.

KÉP: Air Company​

Az Air Company munkatársai megépítették a folyékony metánt és a folyékony oxigént előállító berendezés prototípusát, amelyet finomhangolások (és léptékváltás) után a Marson is használni lehetne. Addig pedig a karbonsemleges üzemanyaggal közlekedhetnének például a szintén nagyon környezetszennyező tengeri konténerhajók.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna