Egy nemzetközi tudóscsapat elhatározta, megmutatja a világnak, milyen a jó kávé. Az amerikai, brit, ír, ausztrál és svájci csapat, akik közt találunk matematikust, fizikust és anyagtudóst, ráadásul kevesebb kávébab felhasználásával, tehát környezetkímélő módon főzte le a kávét -- többször egymás után, mindig azonos minőségben.

Pexels

Mit tanultunk eddig? Hogy egy jó espressóhoz legalább 20 gramm finomra őrölt kávéra van szükség, akkor alakíthatjuk ki a megfelelő ízkombinációt, amely sem nem túl keserű, sem nem túl savas. Igaz, ezt a harmóniát nem tudjuk minden alkalommal elérni. A finomra őrlés mellett ugyebár az szól, hogy ezzel képezhetjük a legtöbb szemcsét, és ezeknek összeadódva a nagyobb a felületük, mint a durvára őrölt, tehát nagyobb és kevesebb számú szemcséből álló őrleménynek. Vagyis a finomra őrölt kávészemcsék nagyobb felületen képesek érintkezni a forró vízzel, vagyis több ízanyag és aroma szabadulhat fel a szemcsékből.

És akkor jöttek ezek a kutatók, akik úgy kezdték, hogy összeraktak egy matematikai modellt az ízanyagok lehetséges kinyerésére, méghozzá egy barista szakmai felügyelete mellett. (Vicces már elképzelni is a jelenetet...) Az egyenlet változói között volt a szemcseméret, a vízmennyiség, a víznyomás stb. Gyorsan kiderült, hogy a kávéfőzés nem is olyan egyszerű művelet.

Az viszont gyorsan kiderült, hogy a finomra őrölt kávé önmaga ellensége lehet: az előírásos finomságúra őrölt szemcsék eltömítik a kávégép szűrőjét, ami a nyersanyag pazarlásához vezet, illetve bizonyos aromák könnyebben kioldódnak, míg mások nehezebben. 

Pexels

A tudósok számtalan espresso lefőzése után két opcióhoz jutottak el: az optimális ízhez, amely mindig ugyanolyan, vagy durvábbra kell őrölni a kávét és kevesebb vízet adni hozzá, vagy csökkenteni a kávéőrlemény mennyiségét a szűrőben. "Több szerver kellene, mint amennyi a Google-nek van, hogy pontosan kiszámíthassuk a kávészűrőbe tömött szemcsékre ható folyamatokat", mondta az egyik matematikus kutató. Épp ezért a fizikáról és matematikáról váltottak az elektrokémiára, hogy megtudják, a koffein és más molekulák miképpen oldódnak ki a kávészemcsékből. 

A kutatócsoport nem pusztán hobbiból fogott a kávéfőzés tökéletesítésébe. A kávéültetvényeket is fenyegeti a klímaváltozás, miközben az iparág fenntarthatósági problémákkal küzd. Amennyiben a 20 grammos adagot lehetséges 15 grammra csökkenteni az ízélmény csorbítása nélkül, az például az Egyesült Államok szintjén évi 1,1 milliárd dolláros megtakarítást jelent. Ha képesek leszünk hatékonyabban felhasználni a drága alapanyagot, akkor csökken a hulladék mennyisége is, és minden, ami ezzel jár.

Persze marad a kérdés, hogy a kutatók szerint optimális és zöld módon főzött kávé vajon nekünk ízlik-e? Erre a szakemberek is csak annyit válaszoltak: minden attól függ, milyen az illető preferenciája...

A tanulmány a Matters szakfolyóiratban jelent meg: Michael I. Cameron, Dechen Morisco, Daniel Hofstetter, Erol Uman, Justin Wilkinson, Zachary C. Kennedy, Sean A. Fontenot, William T. Lee, Christopher H. Hendon, Jamie M. Foster. Systematically Improving Espresso: Insights from Mathematical Modeling and Experiment. DOI: 10.1016/j.matt.2019.12.019

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Fordított arányosság van a szén-dioxid-lábnyom és a jóllét (well-being) között, olvasható egy új kutatásban. Az alulról szerveződő zöld közösségek, civil szervezetek, ökofalvak, amelyek a fenntartható életstílus megvalósítására törekszenek, jobb életminőséget teremthetnek maguk számára, ami megnyilvánul a tagok világlátásában, pozitív életfelfogásában. 

Pexels

Egy nemzetközi kutatócsoport összehasonlította egyes zöld közösségek, illetve hozzájuk hasonló társadalmi- és életkorcsoportba tartozó, de nem zöld életvitelt folytató emberek CO2-lábnyomát az élelmiszerfogyasztás, ruházkodás, lakhatás és közlekedés terén. 

A zöldeknek 16%-kal kisebb a teljes CO2-lábnyoma a nem zöldekéhez képest. Külön nézve a zöldek élelmiszerfogyasztási CO2-lábnyoma 43%-kal, a ruházkodás miatti CO2-lábnyoma 86%-kal kisebb. (Az élelmiszerfogyasztási szén-dioxid-lábnyomot jelentősen csökkenti a vegetariánus életmód, a kevesebb tejtermék- és készételfogyasztás.)

A zöldek emellett az energiatakarékosságra is nagyobb figyelmet fordítanak, például gyakrabban közlekednek kerékpárral vagy gyalog, és alacsonyabb hőmérsékletűre fűtik lakásukat. Érdekes megfigyelése volt a kutatásnak, hogy a zöldek egyéni jövedelmének növekedése nem feltétlenül járt együtt a CO2-lábnyomuk növekedésével. A fenntartható életstílus követőire általánosan jellemző, hogy 11-13%-kal elégedettebbek az életükkel, mint a nem zöldek. 

A norvég, holland, német, brit, olasz és amerikai kutatók tanulmánya  Happier with less? Members of European environmental grassroots initiatives reconcile lower carbon footprints with higher life satisfaction and income increases címmel az Energy Research & Social Science folyóirat 2020 februári számában jelent meg. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az, hogy megjelöljük, melyik élelmiszer honnan származik, egybecseng a környezettudatossággal: aki igazán zöld életvitelt folytat, igyekszik a lakóhelyéhez minél közelebbi forrásból származó élelmiszereket megvásárolni. Ezzel más mellett az áruszállítás károsanyag-kibocsátását csökkentjük.

A mától, 2020. január 15-től életbe lépett szabályozásnak megfelelően az üzletek elkezdték a sertéshúsok eredetjelölését. Sok helyütt az árcédulára teszik a zászlót, de lehet, hogy némelyek valódi, húsba szúrható zászlókban gondolkodnak. Utóbbi módszer azonban sem nem 21. századi, sem nem zöld.

A rendelet ugyanis nem tér ki arra – amennyiben valaki húsba szúrható zászlókkal jelöl –, hogy ezek a zászlók egyszer vagy többször használatosak legyenek-e. Ha egyszer használatosak, akkor lényegében egyetlen használat után mennek a kukába. Ez nagyon nem zöld. Ráadásul, mivel nyers hússal érintkeztek a zászlók, valószínűleg elkülönítve kell gyűjteni és kidobni őket. Amennyiben többször használatosak a zászlók, akkor fertőtleníteni kell őket két használat között – kérdés, erre fel van-e készülve minden érintett üzletben a személyzet. Továbbá a húsjelző zászlókkal kapcsolatban még két környezetszennyezési tényező jelentkezik: a kiszállításuk során a csomagolásuk és a szállítójárművek károsanyag-kibocsátása. 

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak (Nébih) kérdéseket küldtem el ebben a témában. Válaszukban először a rendeletről tájékoztattak, majd az eredetjelölésről (zászlókról). A Nébih válaszlevelén csak annyit szerkesztettem, hogy az összefüggő szövegüket az elküldött kérdéseknek megfelelően szakaszokra bontottam, és a kérdések alá betettem. Bizonyos kérdésekre nem született válasz, ezeknél üresen maradt a sor. 

A Nébih válaszában az áll, hogy: az uniós jelölési rendelet (1) és a bizottsági végrehajtási rendelet (2) alapján már 2015. április 1-jétől kötelező az előrecsomagolt friss, hűtött vagy fagyasztott sertés-, juh-, kecske- és baromfihús esetében feltüntetni a származásra vonatkozó információkat.
A bizottsági végrehajtási rendelet (2) szerint a végső fogyasztónak vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek szánt hús címkéjén az állattartás helye és a vágás helye szerepel. Az állattartás helye az az ország, ahol az egyed – az adott faj esetében szokásos állattartási ciklus jelentős részében – nevelkedett. Ha az állattartás helye és a vágás helye megegyezik, akkor származási helyet jelölnek.
A vonatkozó FM rendelet alapján (3) 2020. január 15-étől a nem előrecsomagolt friss vagy hűtött sertéshús (a darált hús és a húsnyesedék kivételével) végső fogyasztónak történő értékesítése esetén a fenti származásra vonatkozó információkat jól látható módon – fizikai vagy elektronikus hordozón – az eladásra kínálás helyén fel kell tüntetni oly módon, hogy a különböző származású húsok a végső fogyasztó számára egymástól egyértelműen elkülöníthetőek legyenek. (Fenti kiemelés a Nébihtől.)

1. Miből vannak a zászlók?
A jelölés feltüntetésére szolgáló fizikai vagy elektronikus hordozón fel kell tüntetni a származásra vonatkozó szöveges információt sötét színnel, világos háttéren, úgy, hogy a betűk magassága legalább 5mm legyen. Továbbá a 200 négyzetmétert meghaladó bruttó alapterülettel rendelkező üzletek esetében a származási ország zászlóját is fel kell tüntetni legalább 50mmx30mm nagyságban. Állattartás helye és vágás helyének együttes jelölése esetén pedig legalább 40mmx25mm méretben.

2. Ezek egyszer vagy többször használatos termékek?

3. Amennyiben többször használatos termék, hogyan történik a felhasználás helyén a fertőtlenítése újabb használat előtt?
Ha nem egyszer használatosak, olyan anyagokból kell készülniük, amelyek könnyen tisztíthatóak/fertőtleníthetőek, az alkalmazott tisztítószereknek ellenállóak, sérülésmentesek. Tisztításukat és szükség esetén fertőtlenítésüket az adott kiskereskedelmi egység által használt belső takarítási utasítás szerinti rendszerességgel kell végezni. Csomagolatlan élelmiszerrel érintkezve csak olyan eszközök használhatók, amelyek a gyártó/forgalmazó által kiállított megfelelőségi nyilatkozat alapján élelmiszerekkel közvetlenül érintkezésbe kerülhetnek. 

5. Ki a gyártójuk, milyen szempontok alapján választották ki?
A sertéshús származásának megjelenítésére használandó zászlók elhelyezésére szolgáló fizikai vagy elektronikus hordozókra vonatkozóan egységes szabályozás nem készült – kivéve a zászló méretét –, és nem került sor a gyártó kiválasztására vagy kijelölésére.

4. Milyen higiéniai előírások vonatkoznak a zászlók használatára az eladás helyen, és erről milyen módon tájékoztatják az üzletek munkatársait (kézikönyv)?
Tekintettel arra, hogy ezek a zászlók megjelenítésére alkalmazott eszközök (hordozók) – hasonlóan az árjelző táblákhoz – a használatuk során csomagolatlan élelmiszerekkel érintkez(het)nek, az erre vonatkozó jogszabályi követelményeknek kell megfelelniük.
Az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok, eszközök nem veszélyeztethetik az emberi egészséget, elfogadhatatlan változást nem idézhetnek elő az élelmiszer összetételében, érzékszervileg negatívan nem befolyásolhatják, nem szennyezhetik azokat.
A dekorációs és árjelző eszközöknek – beleértve a zászlókat is – meg kell felelniük az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó követelményeknek, amennyiben azok csomagolatlan élelmiszerrel közvetlenül érintkezésbe kerülhetnek.

6. A gyártó megfelel-e a szükséges élelmiszerbiztonsági feltételeknek?

7. Milyen higiéniai előírások vonatkoznak a zászlók gyártására, csomagolására és kiszállítására?
A szabályozás szerint az élelmiszerrel közvetlenül érintkezésbe kerülő anyagokon, vagy azok jelölésén, vagy azok kísérő dokumentációjában az alábbi információkat kell feltüntetni:
- „élelmiszerrel érintkezésbe kerülhet” mondat vagy piktogram vagy a megnevezésben szerepel a meghatározott rendeltetése (pl. „kávés kanál”), kivétel ez alól az a tárgy vagy eszköz, melynél, jellegénél fogva egyértelmű, hogy élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagnak szánták,
- további speciális, az adott csomagolóanyag vagy eszköz felhasználása során lényeges információk (pl. tárolási, felhasználási körülmények),
- gyártó vagy forgalmazó adatai (név, cím, elérhetőség), 
- azonosító (pl. LOT szám, Serial Number), ami lehetővé teszi a nyomon követést.

8. Ki végzi a kiszállítást és milyen módszerrel?

9. Szankcionálják-e a zászló elmaradását?
Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv (a hatáskörébe tartozó ügyekben) intézkedést hozhat, bírságot szabhat ki vagy figyelmeztetésben részesítheti az eljárás alá vont személyt (4). A hatóság a feltárt jogsértés súlyával arányosan, a jogsértésben rejlő kockázat mértékének és jellegének figyelembe vételével hozhat különböző intézkedéseket, és alkalmazhat szankciót. Hasonló mérlegelés történik majd e kérdéskörben is. Mivel az előírás még csak most lép életbe, így gyakorlati tapasztalattal e téren nem rendelkezünk.

10. Miért csak a sertéshúsra kell zászlót tenni?
Az ipar szereplőinek igényei és az érdekképviseletekkel történő egyeztetések alapján született döntés arról, hogy a sertéshús jelölésére terjed ki a rendeletmódosítás. A rendeletalkotás, illetve annak módosítása az Agrárminisztérium hatásköre. Tájékoztatásuk szerint szakembereik a tapasztalatok alapján a későbbiekben vizsgálják majd annak lehetőségét, hogy a változást a többi húsfélére is kiterjesszék.

Hivatkozott jogszabályok:
(1)  1169/2011/EU számú uniós jelölési rendelet
(2)  1337/2013/EU számú bizottsági végrehajtási rendelet
(3)  Élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló 36/2014. (XII. 17.) számú rendelet
(4)  Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény

Kérem a  blog külföldön élő olvasóit, hogy aki lát olyan eredetjelölési módszert, amit igazán 21. századinak és környezettudatosnak nevezhetünk, fotózza le, és a képet küldje el a 365 Zöld ötlet email címére: 

365zoldotlet(kukac)gmail(pont)com

Három évvel ezelőtt a maják szent tava, a Guatemalában található Atitlán-tó és környezete fuldoklott a műanyaghulladékban. A helyieknek dönteniük kellett: ha ez így megy  tovább, elpusztul a tó élővilága és vele a partján élő emberek is, hiszen megélhetésüknek több szempontból is a tó a forrása: onnan származik az ételük, illetve a turizmusnak köszönhetően a bevételük. A tó viszont haldoklott. 

DW

A 90 százalékban őslakos származású helyiek önkéntes munkával minden egyes nap 300-400 kiló műanyaghulladékot szedtek össze a parton és a tóból. Olyan mértékben kezdett a vízben elszaporodni a cianobaktérium nevű, mérget termelő moszat, hogy a tó vize lassan ihatatlanná vált, és veszélyes volt a vízbe menni. A lakosok tüntetést szerveztek, levelet írtak a kormánynak, hogy segítsen megtisztítani a tavat a műanyaghulladéktól. Ám mivel nem kaptak választ, úgy döntöttek, a maguk kezébe veszik a sorsukat. 

A tó mentén több település található, közülük elsőként San Pedro La Laguna vezetése lépett: elhatározták, hogy ők fognak példát mutatni a többieknek és az egész világnak fenntarthatóságból.

Flickr/West View

A polgármester 2016-ban kihirdette, hogy a településre nem hozhatnak be új műanyagot, és betiltotta a műanyagszatyrok, szívószálak és habosított műanyag ételtárolók (tálcák, poharak) használatát. Ezekből volt ugyanis a legtöbb az összeszedett szemétben. A tiltást megszegőket súlyos bírsággal fenyegették meg: a magánszemélyek 300 qetzal, a vállalkozók 15 ezer qetzal büntetésre számíthattak. (A szegényebb régiókban 1200-1300 quetzal a havi jövedelem.)

A polgármester és csapata házról-házra jártak, és a lakosok meglévő műanyagszatyrait többször használható táskákra cserélték teljesen ingyen. Ezeket a táskákat a közeli Totonicapán népművészei kézzel fonták újrahasznosított műanyagból és gumiból. A polgármester igyekezett a 13 ezer lelket számláló település minden felnőtt lakosát meggyőzni az intézkedés szükségességéről, mert tudta, hogy enélkül nem fog menni.

Atlas Obscura

"Nagyon nehéz volt lemondani a műanyagról, mert annyira megszoktuk. Azóta viszont újra banánlevélbe vagy papírba csomagoljuk az élelmiszert a boltban, a tortillát konyharuhába tesszük, és a fonott kosárban visszük haza a megvásárolt homikat", mondta egy helyi nő a Naturaleza Gurú spanyol nyelvű ökoblognak. Ha megtelik a kosár, a kötényükbe pakolnak, mint nagyanyáik. Visszaléptek a múlt csomagolóanyagaihoz azért, hogy legyen jövőjük.

DW

A polgármester kezdeményezését a guatemalai műanyagipari tanács próbálta megtorpedózni, mondván, a műanyag az emberiség egyik legjobb találmánya, és hogy San Pedrónak inkább a hulladékgyűjtési és -tárolási infrastruktúráját kellene fejlesztenie a tiltás helyett. Akkorra viszont már a helyiek is a vezetőjük mellé álltak, mert felismerték, hogy a műanyagmentes élet az igazi lehetőség arra, hogy megmentsék a tavat.
"Azt mondják, forradalomra van szükség a változáshoz. Csakhogy a forradalomhoz nem fegyverek kellenek, hanem azzal érhetünk el változást, ha mindannyian alapjaiban megváltoztatjuk az életünket", mondta Mauricio Méndez polgármester egy interjúban. 

Flickr/Nery Mejia

A vulkánokkal övezett Atitlán-tó a maja hitvilágban az a hely, ahol a hegyek istenei találkoznak a földiekkel. A tóban állítólag egy elsüllyedt maja szentély is található. Az Atitlán a jelképe lett Guatemalában annak a mozgalomnak, hogy az élővizek kapjanak különleges státust, illetve hogy vége legyen a környezeti rasszizmusnak. Utóbbi alatt azt értik, hogy az őslakosok szerint a guatemalai kormányzat eltérő módon finanszírozza az őslakosok és a fehérek lakta településeket. Az ország mezőgazdaságában nemzetközi cégek vannak jelen, amelyek a természeti forrásokat nem fenntartható módon kezelik, volt már példa egy folyó elterelésére. Az Atitlán-tó természeti csoda és turistaparadicsom, de mivel őslakosok lakta régióban található, kimarad a központi fejlesztésekből -- ez a környezeti rasszizmus.

Flickr/West View

Az elmúlt három évben San Pedro lakosai megtanultak egyszerhasználatos műanyagok nélkül élni. Persze, a tartós műanyag továbbra jelen van az életükben, például az esővízgyűjtő tartályok, az edények és más többször használható használati tárgyak formájában, de az átlagos műanyaghasználatuk 90 százalékkal csökkent. "A sört sem isszuk szívószállal, akkor az üdítőt miért innánk azzal?", tréfálkozott Victor Gonzáles, a helyi tervtanács vezetője.

Flickr/Aurelien&Hilda

A műanyagmentességnek köszönhetően föllendült a turizmus: 40 százalékos emelkedést tapasztaltak alig két éven belül. Természetesen az idelátogatókra is vonatkozik a műanyagtilalom, de ez szemlátomást nem zavar senkit. Sőt: egyre több amerikai és európai telepedik meg a környéken. Méndez és Gonzáles reméli, hogy kezdeményezésükhöz a többi szomszédos település is csatlakozik, így tisztelegve a maja hitvilágban fontos szerepet betöltő Földanya előtt.

Naturaleza Gurú

San Pedro további zöld fejlesztéseket tervez, például szennyvíztisztító telepet, LED-közvilágítást, illetve hogy fejlesszék a hulladékok újrahasznosítását a használati tárgyak és bútorok előállítása során. Remélik, hogy ezek az erőfeszítések nemcsak a környezetre lesznek jó hatással, hanem a lakosok megélhetésére is. "A te szemeted a mi szerencsénk", foglalta össze Méndez polgármester.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Ajánlom figyelmedbe korábbi cikkemet: Van-e élet a műanyag után?

"Vegyünk neki hóláncot", mondta a minap mellettem a hipermarketben egy hatvanas anya a harmincas fiának. "Á, dehogy, van már neki hat", utasította el fia a kérést. A fél füllel elkapott párbeszédtől nekilódultak a gondolataim: milyen családtag lehet, akinek már hat hóláncot ajándékoztak? Ha magára ismer, innen a távolból megnyugtatom, hogy idén karácsonykor más meglepetésre számíthat, de korántsem biztos, hogy az nem megy egyenesen a kukába.

Az ünnepi szezonban világszerte 25 százalékkal több hulladék képződik a háztartásokban, és ha ehhez hozzávesszük, hogy csak a Kínából Európába importált, minimum 4 ezer tonna ajándéknak mennyi volt gyártási és szállítási károsanyag-kibocsátása, hát nem áll jól a mérlegünk. Ráadásul egy csomóan teljesen fölösleges dolgokat veszünk összességében óriási pénzekért, csak mert dolgozik bennünk a lelkiismeret, hogy karácsonykor mindenkinek muszáj valamit adni. E fölösleges dolgok a szemétben végzik, némelyik már Karácsony másnapján. (Korábbi cikkem: Mit ajándékozz annak, akinek már mindene megvan?)

Lehet, hogy egyszer azt fogjuk gondolni, hogy a legjobb ajándék az, amit nem is veszünk meg, de ma még ettől a nézettől távol vagyunk. A második legjobb ajándék, ha tárgyak helyett élményt ajándékozunk, legyen az egy színházjegy, állatkerti belépő, utazás, wellness. Végszükség esetén pedig ott a jolly joker: a vásárlási utalvány. Ezt arra költheti a megajándékozott, amire akarja, és nem fordul elő, hogy a hetedik hóláncot kapja, mint a fenti példában.

Ezzel is csökkentheted a karácsonyi hulladékhalmozást:

1. A mi családunkban az a szokás, hogy nem használunk csomagolópapírt, hanem évek óta ugyanaz a 6-7 ünnepi papírtáska cirkulál a családtagok között. Hol kapjuk benne az ajándékot, hol adjuk benne. Mindenki tesz mellé egyéni üdvözlőkártyát, a táska pedig arra a fél órára tökéletesen betölti a funkcióját, utána megy a szekrénybe.

2. Ha mindenképpen csomagolni akarsz, alkalmazd a gyűréstesztet egy darag csomagolóanyagon: a papírt össze lehet gyűrni, a műanyagfólia visszaugrik eredeti alakjára, innen felismered.

Azért nem szabad műanyagfóliát használni, mert nem újrahasznosítható. De a papír csomagolóanyag sem újrahasznosítható, ha csillámos vagy fényes bevonatú.

3. Ne vegyél elemes játékot, vagy ha veszel, adj hozzá újratölthető elemet és töltőt is.

4. Törekedj arra, hogy növényi gyantából, méhviaszból vagy szójaviaszból készült gyertyát és mécsest vegyél/ajándékozz, ezek természetes úton lebomlanak és nem füstölnek. A nem zöld gyertyák és mécsesek a kőolajszármazék paraffinból készülnek, és égetés közben károsanyagot bocsátanak ki, ami sem neked, sem a környezet számára nem egészséges. Megfájdul a fejed az égő gyertya mellett? Így jelzi szervezeted a problémát. De ne fújd el a gyertyát bent, hanem óvatosan vidd ki a szabadba, és ott oltsd el.

5. Kérlek, ne vegyél új ruhát karácsonyra magadnak, legfeljebb a gyerekeknek, ha már kinőtték az ünneplőjüket. Mi felnőttek meg tudjuk oldani a kiöltözést az elmúlt években felhalmozott készletekből. Hiszen egy átlagos nő szekrényében 22 olyan ruha van, amit még nem vett fel, egy férfiében pedig 19 darab. Még egy statisztika: Angliában karácsonykor 80 ezer tonna régi ruha megy a szemétbe. Minden EU-állampolgár évente átlagosan 12,66 kg ruhát vásárol. A megvásárolt, majd kidobott ruhák alig 1 százalékát hasznosítják újra új öltözetekben, a többi anyag megy a hulladékégetőkbe vagy -lerakókba, mert a textilipar nem tart ott a fejlesztésekben, hogy képes legyen megoldani a textíliák újrahasznosítását.

6. Ne vegyél új karácsonyfadíszeket. Tudnod kell, hogy a gömbök és egyéb díszek általában olyan műanyagból készülnek, ami nem újrahasznosítható. Az angyalhaj sem.

7. Olvaszd le a fagyasztót még az ünnepek előtt. Ettől sokkal hatékonyabban fog működni, márpedig ez az egyik legnagyobb áramfogyasztó a lakásban. Ide kattintva megtudhatod, hová kell pakolni a dolgokat a hűtőben. 

8. Vásárolj helyi élelmiszert. Elhiszem, hogy menő dolog a reklámban látott lazacot felszolgálni, de gondolj bele, hány ezer kilométerről szállították ide azt a halat, méghozzá hűtve, vagyis sokkal több üzemanyagot felhasználva, büdös dízelfüstöt kipufogtatva. 

9. Ne használj az ünnepi vendéglátáshoz egyszerhasználatos műanyag- vagy papírtányérokat, -poharakat, -evőeszközöket. Igen, lehet, hogy a rokongyerekek eltörnek egy üvegpoharat, ezt el kell fogadni.

10. Nappal ne kapcsold fel a díszkivilágítást. A LED energiatakarékos, de nem ennyi, nem ilyen sokáig bekapcsolva. 

11. Ha megérkeztek a vendégek, vedd le a fűtést akár 2 Celsius-fokkal is, mert szépen belehelik a szobát. Utána persze szellőztess.

12. Amikor ti mentek rokonlátogatásra, ne hagyj stand-by állapotban semmilyen elektronikai kütyüt, hogy egy kicsit mérsékeld az ünnepi áramfogyasztásodat.

13. A műfenyők 85 százaléka Kínából érkezik. Számítások szerint egy műfenyőt legalább 20 évig kell használni ahhoz, hogy a gyártása és ideszállítása során képződött környezetterhelés ki legyen egyenlítve. Itt találsz 57+3 ötletet ahhoz, hogy miképpen legyen karácsonyfád fenyő nélkül, de ha ez nem volna elég, összegyűjtöttem még 34+6 ötletet ehhez. Csak győzzed végignézni!

14. Ne főzz, ne süss többet, mint amennyi valóban szükséges, és ha mégis maradna étel, törekedj a maradékmentes újrahasznosításra. Évente 1,3 milliárd tonna étel kerül a szemétbe világszerte. Gugli a barátod, ezernyi ötletet találsz ehhez a különféle receptoldalakon. Ha olyan ételt kapsz ajándékba, amit nem szeretsz, vidd el, tedd ki a rászorulóknak.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Alul szavazni is lehet!

Az elmúlt napokban óriási indulatokat korbácsolt az a bejelentés, hogy az elektromos rollert akár segédmotoros kerékpárnak is lehetne tekinteni, és emiatt megtilthatják, hogy a járdán vagy kerékpárúton lehessen használni, mert az balesetveszélyes a gyalogosokra. Ahány rolleressel beszéltem, mind fel van háborodva, azt mondják, éppen hogy meg kellene köszönni nekik, hogy nem autóval, hanem környezetkímélő e-rollerrel közlekednek a városban, és számukra életveszélyes volna az autók között haladni az úttesten.

Budapest az egyik legrosszabb levegőjű nagyváros az Európai Unióban, Magyarországon a légszennyezettség miatt évente 14 ezer ember hal meg idő előtt. Valamit tenni kell a levegőminőség javítása érdekében, és erre pont az elektromos rollerhez hasonló, úgynevezett mikromobilitási eszközök volnának alkalmasak. Ezekkel fel lehet szállni a tömegközlekedési eszközökre is (persze úgy, hogy ne koszolják be az utastársak ruháját), és amelyik 100 cm alatti hosszúságú, arra nem is kell plusz jegyet venni (szemben egy kerékpárral). A roller+bkv kombóval nagy távolságokat is meg lehet tenni a fővárosban, nem izzad le az ember munkába menet, illetve segítség lehet a hegyes-völgyes budai részen.

Hogy egy külföldi példát idézzek: Dánia elhatározta, hogy 2030-ra olyan mértékben csökkentik az országos szén-dioxid-kibocsátás mértékét, ami 70 százalékkal alacsonyabb lesz, mint az 1990-es évek CO2-szintje. A dán főváros, Koppenhága 2025-re karbonsemleges akar lenni, vagyis a legkisebbre csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását. Ehhez pedig számításaik szerint az is szükséges, hogy a városi közlekedés 75 százaléka autómentes legyen: kerékpárral, gyalog vagy tömegközlekedéssel jussanak el A-ból B-be a lakosok, és a városi áruszállítás módját is gondolják újra (például elektromos furgonokkal). A dánok nem arról beszélnek, hogy mit lehetne egyszer, majd, valamikor megtenni, hanem hogy mi szükséges most.

Visszatérve Budapestre: Mivel az elektromos rollerek már nem fognak eltűnni az utakról, hiszen sokan drága pénzért saját eszközt vásároltak maguknak, újra kellene gondolnunk a budapesti közlekedést ebből a szempontból. Hogyan lehetne szabályozni a jelenlegi káoszt? Először is például azzal, hogy minden mikromobilitási eszköz, legyen az kerékpár, roller, segway vagy bármi, elektromos vagy hajtós, kapjon rendszámot? Ennek nagyon örülnének a gyalogosok, és valószínű, hogy a mikromobilitási eszközöket használók közlekedési morálját is javítaná, ha azonosíthatóvá válnának ezek a járművek.

Budapest, mint minden olyan város, amely több száz vagy több ezer éve született és fejlődik, teljesen más közlekedést tesz lehetővé, mint egy olyan amerikai város, amelyet asztalon terveztek, az autóforgalomra tekintettel. De a középkori-ókori eredetű városok nemcsak más közlekedést tesznek lehetővé, hanem mást is igényelnek. Az alábbi grid-térképeket (alkotójuk Geoff Boeing, a Dél-Kaliforniai Egyetem városi közlekedétervezés professzora) én egészítettem ki Budapest utcai hálózatának egy szegmensével, csak hogy látni lehessen a kétféle várostípus közötti különbséget.

Budapest belvárosában, amelyet ebből a szempontból helyesebb volna óvárosnak nevezni, az utcák lassú közlekedésre: gyalogosra, lovasra, lovaskocsira, hintóra, kordéra, szekérre, konflisra "lettek kitalálva". Ezek maximális sebessége 5-25 km/h. Amikor a város szerkezete kialakult, még a kanyarban sem voltak az autók, amelyek mind legalább 50-nel akarnak haladni olyan utcákon, amelyektől idegen ez a sebesség. Az elmúlt fél évszázadban az autók voltak a dominánsak a forgalomtervezéskor, az öreg utcákat próbáltuk az új forgalomhoz idomítani, holott fordítva kellene gondolkodnunk: a forgalmat kellene az utcához igazítani. 

Ekkora volt a forgalom a Körúton a mai Blaha Lujza tér környékén
a 19. század végén FORRÁS: World Digital Library

A 2018 év végi hivatalos adatok szerint Budapesten 660 ezer autó van forgalomban. Az autók száma havi 1500-2000 darabbal nő, és az átlagéletkoruk 13 év körüli, vagyis súlyosan szennyezik a levegőt. A fővárosban él nagyjából 1 millió 780 ezer ember, azaz több mint két és félszer annyi ember, mint ahány autó fut-parkol az utakon. Ezeknek az embereknek joguk van ahhoz, hogy az ő igényeiket is figyelembe vegyék, ne csak az autókét, mint az elmúlt évtizedekben. 

Ehhez sok mindent kell kitalálni, átgondolni, felfejleszteni.

Addig is elgondolkodhatnánk például egy olyan ötletről, hogy mi lenne, ha az utca szélessége határozná meg azt, hogy milyen minimális és maximális sebességgel lehessen hajtani rajta?

Tehát a jelenleg autóktól fuldokló belvárosi (óvárosi) szűk utcácskákban igenis mehessen az elektromos kerékpár az úttesten, de ott az autók se hajthassanak gyorsabban, mint az elektromos roller vagy a kerékpáros. Így talán nem veszélyeztetik egymást. A főútvonalakon meg legyen az a szabály, hogy arra csak olyan jármű haladhasson, amely képes elérni egy bizonyos utazósebességet, így a Rákóczi úton ne cikázzon egy e-rolleres, még a buszsávban sem, mert az az eszköz azon az úton életveszélyes. 

Tehát mondjuk azt, hogy a kis mellékutcákon legyen minimum 10 km/h, maximum 30 km/h a sebesség, a széles főútvonalakon pedig minimum 40 km/h, maximum 50 vagy 60 km/h. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az akkumulátorok egyre olcsóbbak, és nemsokára tényleg gazdaságos megoldást kínálhatnak a rövid távú energiatárolásra, amivel a napi szükségleteinket fedezhetjük. Vagyis ha nappal süt a Nap, akkor az akkumulátorban eltárolt energiát használjuk sötétedés után. Ez azonban nem oldja meg az éves energiaingadozásokat, például azt, hogy télen kevesebb megújuló energiára számíthatunk: a tavasztól őszig megtermelt áramot kellene elraktározni a szűkös hónapokra. 

Erre találták ki a pumpás (vagy szivattyús) víztározókat: a bőség idején feleslegesen termelődött áramot úgy hasznosítják, hogy azzal működnek az óriási vízpumpák, amelyek egy magasabb területen kialakított tározóba nyomják fel el alacsonyabb tó vízét. Amikor pedig ki kell nyerni az energiát, megnyitják a felső tározót, amelyből lezúdol a víz, keresztül egy turbinán, és máris előállítottuk a tiszta energiát. Ám ennek a rendszernek jelentős a kiépítési költsége, hiszen két víztározó is kell hozzá. Ráadásul a víz párolog, tehát az év során jelentős veszteséggel kell számolni. Számítások szerint ez a rendszer ott éri meg, ahol 50 megawattnál nagyobb az energiatárolási igény.

Itt jön a képbe a bécsi székhelyű Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (International Institute for Applied Systems Analysis, IIASA) ötlete, amely kifejezetten a 20 megawattnál kisebb hálózatok  idényjellegű energiatárolására használható: cseréljék homokra (vagy sóderre) a vizet! Az általuk hegyi gravitációs energiatárolónak (Mountain Gravity Energy Storage, MGES) nevezett rendszer ideális köztes megoldás lehetne a rövid- és hosszú távú energiatárolók között.

A rendszer egyszerű elemekből áll: egy daru csillékbe pakolja a hegy tövénél a homokot vagy sódert, és a motoros meghajtású kábellel felemelik a hegy tetején lévő tárolóba, ahol a homokot szétterítik -- már el is tároltuk az energiát. Amikor szükség van rá, akkor a hegytetőn álló daru szépen telepakolja a csilléket, amelyek elindulnak lefelé, a kábel mozgása pedig megforgatja az alsó tározónál kiépített turbinát, így fejleszti az áramot. A homokot vagy sódert felszín alatti üregekben, tárnákban is lehet tárolni, hogy ne rontsa a látképet.

Amennyiben a hegyen valamilyen vízfolyam ered, az MGES-rendszer kiegészíthető vízenergiával is. A rendszer bármilyen magasságban futó vizet képes elszállítani, ami nem lehetséges a hagyományos vízerőművek számára.

"Az MGES egyik előnye, hogy a homok olcsó és nem párolog, mint a víz. Így nem veszítünk az energiakészletből, és a homok bármennyi alkalommal újrahasználható. Ez különösen jelentőssé teszi a rendszert az aszályos, sivatagos országok számára", mondta Julian Hunt, az IIASA kutatója. Hozzátette, hogy a hagyományos vízerőművek legfeljebb 1200 méteres szintkülönbséget tudnak áthidalni a víznyomás miatt. Az MGES viszont akár 5000 méteres szintkülönbséget is áthidalhat, ezért kifejezetten alkalmas magashegységekbe, mint a Himalája, az Alpok vagy a Sziklás-hegység. Illetve hasznos lehet olyan, meredek hegyekkel tűzdelt szigetek energiatárolásához, mint Hawaii, a Zöldfoki-szigetek, Madeira, Indonézia, Fülöp-szzigetek, Karib-szigetek, Galápagos vagy a Csendes-óceán szigetei. 

Az IIASA csapata a Hawaiihoz tartozó Molokai szigetére tervezett egy energiamátrixot, amely kizárólag szél- és napenergiából, hagyományos akkumulátorokból és MGES-rendszerekből fedezi a sziget energiaigényét. Hunt hangsúlyozta, hogy az MGES nem a csúcsidőben termelődő kiugró mennyiségű áram elraktározására és napi felhasználására szolgál, hanem akkor optimális a működése, ha hónapokig átlagos mennyiségű áramot tárolnak el benne, majd hónapokig (akár 1000 napig) folyamatosan nyernék ki belőle az átlagos mennyiségű energiát. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Fast fashion, fast food, fast living -- azaz gyors divat, gyors étel, gyors élet. A mai fogyasztói viselkedés lényeges eleme az azonnali habzsolás, amelyet a cégek rendkívüli módon ösztönöznek is,  mint például a a közelgő Black Friday-nappal. A gyorsfogyasztás jegyében például a divatban már nincsenek szezonok, egész évben folyamatosan érkeznek az üzletekbe az újabb és újabb kollekciók, az előzőeket pedig leárazva szórják a vásárlók után. Ezért nevezik fast fashionnak, gyors divatnak.

Ugyanez igaz a fast furniture, gyors bútor jelenségre is, csak erről még nem nagyon beszél a világ, mert még nem jutottunk túl a zeniten, még odáig vagyunk, ha a trendeket diktáló lakberendezési áruházakban olcsó pénzért vásárolhatunk. De mi az, amit veszünk? Leggyakrabban nem igazi bútort, hanem csak bútornak látszó használati tárgyat, amelyet arra terveztek, hogy kibírja a házhozszállítást, az egyszeri összeszerelést, és néhány év használatot. Költöznénk? Akkor majd veszünk újat. Az egyik nagyáruház által a konyhabútorokra ajánlott 25 év garancia is csak arra jó, hogy ha bemész az áruházba ezért a tételért, minden mást is ott vegyél meg. Ami viszont már nem feltétlenül bír ki 25 évet, de olykor még 25 hónapot sem.

Kutyasétáltalás közben láttam meg ezt a formája alapján tévéállvány egyik elemének látszó forgácslap darabot a kerékpárút mellett.

Nagyszüleink még egy életre választottak bútort, ami ennek megfelelő minőségű volt, tömörfából, politúrral. A mai fast furniture bútorok túlnyomó része forgácslemezből készül, jó esetben kap egy igazi fa furnért, majd jön az akril lakkozás, gyakrabban találunk a forgácslemezen melamin fóliát és polipropilén bevonatot. A forgácslemez micsoda? Faforgácshoz, apró méretű fahulladékhoz ragasztót adnak, hőkezelik és préselik. A ragasztó formaldehid kibocsátása nem haladhatja meg az EU-szabvány E1-es értéket, azaz 1 ppm lehet a forgácslap formaldehid-kibocsátása (1 ppm = 1 millió levegőmolekula között 1 formaldehid molekula lehet). Ez csekélynek tűnhet, de egy új bútorokkal berendezett lakásban ez csak egy tétel a sok illékony vegyület között. A formaldehid a leggyakoribb beltéri légszennyező anyag.

A fast furniture olcsó, de ennek az az ára, hogy gyenge minőségű, ezért gyorsan elhasználódik. Vagy mert olcsó, ha megunjuk, kidobjuk, mondván, veszünk másikat. Amit a lomtanalítás során kidobunk, az sajnos nagy valószínűséggel egy kályhában végzi, pedig a forgácslapban lévő ragasztó elégetésével rendkívül kockázatos égéstermékek kerülnek a levegőbe. Nagyon sok gyorsbútor végzi a szemétben: az ausztráliai Sydney városában évente minden háztartás átlag 24 kilogramm bútort dob ki, ami a kétmillió háztartással bíró metropolisban évente 48 ezer tonna kidobott bútort jelent.

Így néz ki a gyorsbútor-szemétlerakó Sydney mellett. Fotó: Handkrafted

Ipari elemzések szerint ennek egyharmada kárpitosbútor (fotel, kanapé stb.), kétharmada más fa bútor (polc, asztal, szekrény stb.). Ez a mennyiség megfelel 800 ezer háromszemélyes kanapénak, 1,65 millió étkezőasztalnak, 3,4 millió kisasztalnak és 6,85 millió széknek -- ennyi kerül a hulladéklerakóba Sydneyben egyetlen év leforgása alatt, olvasható egy helyi kézműves bútorasztalos cég blogposztjában.  

Úgyhogy lehet, hogy elsőre olcsónak tűnik az a laminált forgácslapból készült fürdőszobabútor, de erősen kétséges, hogy a párás melegben túl sok évet kibírna. Ráadásul a laminált forgácslap nem bomlik le a természetben a műanyag lamináló fólia miatt, és nem is újrahasznosítható, a forgácsot összetartó műgyanta miatt. 

A fast furniture elv miatt a szükségesnél jóval több bútort állítanak elő (túltermelés), és ehhez rengeteg fára van szükség. Az Ikea svéd lakberendezési áruházlánc például a világ kereskedelmi fakitermelésének 1 százalékát használja fel, ami óriási mennyiség. A cég kiadványában úgy fogalmaz, hogy 2020-ra "az összes fa fenntarthatóbb forrásból származzon, ami alatt újrahasznosított vagy FSC® minősítéssel rendelkező fát értünk". No de mi az a "fenntarthatóbb"? Miért nem lehet pontosan megfogalmazni?  

Jól látszanak a kidobott íróasztalok és kerti székek a hulladékhegyben. Fotó: Handkrafted

A gyorsbútorok közül a kárpitosbútorok valóságos vegyi koktélt árasztanak a szobánkban. Azt a bizonyos újbútorszagot, amitől sokaknak napokig fáj a fejük. Tudnod kell, hogy ha érzed a szagát, az azt jelenti, hogy a levegőben lévő vegyületmolekulák már bejutottak az orrnyálkahártyádra, utána a tüdődbe, és ha eléggé kicsik ezek a molekulák, akkor a tüdődön keresztül a vérkeringésedbe is. A festéktől kezdve a bőrcserzőszeren át az égésgátló adalékig áradnak a vegyszerek az ülőgarnitúrákból, ágyakból, hozzá jönnek a ragasztók és lakkok mérgező hatású illékony szerves vegyületei (VOC). Életünk harmadát ágyban töltjük, további jelentős részét a nappaliban a kanapén -- éppen ott kapjuk telibe a mérgező vegyületeket, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat: az otthonunkban. 

Ha mindenáron télen akarsz gyorsbútort venni, mielőtt bevinnéd a fűtött lakásba, ahol a melegben elkezdi kiereszteni magából a vegyi anyagokat, szellőztesd a bútort legalább három hétig a garázsba, gangon, sufniban. Ha ez nem megoldható, fontold meg, hogy addig halasztod a vásárlást, amíg beköszönt a jó idő, és folyamatosan nyitva tudod tartani az ablakokat, miután megérkeztek a gyorsbútorok. Különösen igaz ez a gyerekszobára: oda tényleg csak jól kiszellőztetett, lehetőleg használt (felújított) bútort szabadna venni.

Újrahasznosított fából készült komód, amelyen nem csiszolták le
teljesen az eredeti festékrétegeket. FORRÁS

TIPPEK GYORSBÚTOR ELLEN:
1. A legtöbb régi bútor "sötétbarna", ronda és nehéz. De gondolj arra, hogy ha volt is bennük valaha vegyszer, az már rég kiszellőzött, illetve a fabútorok nagy valószínűséggel tömörfából készültek. Fuss pár ötletelőkört, hátha át lehet ezeket a bútorokat alakítani, és ezzel megőrizni őket.
2. Vásárolj használt bútort, amely szintén kiszellőzött. Ha a formája jó, de a kárpitja csúnya, húzasd át. Igaz, az sem olcsó, de az egészségedre tekintettel megéri.
3. Vegyél kevesebb bútort, de az legyen jó minőségű. A modern lakberendezési áruházakban is lehet tömörfa/minőségi bútorokat kapni, igaz, azok sokkal drágábbak, mint az átlagos fast furniture darabok. 

Azért mert újrahasznosított, még lehet gyönyörű,
mint ez az ágy. FORRÁS

4. Keress életre szóló darabokat. Milyen jó is lesz majd a jövőbeni családi fotókon látni ugyanazt a szép nagy konyhaasztalt, amit az egyre cseperedő gyerekek és majd az ő gyerekeik ülnek körbe. Vásárolj úgy bútort, hogy az a "családban maradjon", azaz ne dobják ki az utódaid. Ne törődj a trendekkel, válassz olyan bútorokat, amelyekről látszik, hogy kiállják az idő próbáját, és klasszikus darabok. Nem a koloniálról beszélek, hanem a letisztult, egyszerű darabokról. 

5. Keress olyan termékeket, amelyeket méreganyagoktól mentesen és fenntartható forrásból származó nyersanyagokból gyártottak. Végső esetben magad is nekiállhatsz, vagy kereshetsz olyan szakembert, aki segít neked újrahasznosított alapanyagból, például vegyszermentes raklaplécekből összerakni egy asztalt. Meglátod, sok örömed lesz benne!

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Ha a környezettudatosan gondolkodó embernek van mit elköltenie, akkor igyekszik "zöld" módon vásárolni, mind a hétköznapi termékek, mind a nagyobb értékű fogyasztási cikkek terén. Aztán mégsem érzi úgy, hogy összességében sokkal boldogabb lenne. Vajon miért?

Pexels

Az emberek túlfogyasztása, azaz hogy sokkal többet vásárolnak ruhától az ételen át a különféle kütyükig, mint amennyire szükségük van, plusz a környezetszennyező személy- és teherszállítás világszerte vezető oka a klímaváltozásnak. Vagyis fontos lenne megérteni, mi alapján hozzák meg vásárlási döntéseiket a fogyasztók, illetve hogy ezek a döntések hogyan hatnak véges erőforrásokkal rendelkező bolygónkra, olvasható az Arizona Egyetem friss kutatásában.

Az 1980-as évek elejétől a 2000-ig tartó időszakban született huszon-harmincévesek, az Y-generáció napjaik legbefolyásosabb fogyasztói csoportja, amelyre jellemző, hogy a (szüleiktől eltanult) materialista értékek befolyásolhatják környezettudatos magatartásukat.

A környezettudatosság leggyakrabban az alábbi módokon nyilvánul meg: 
1) a fogyasztás visszafogásában (nem új holmit veszek, hanem megjavítom a régit; kerülöm az impulzusvásárlást; nem vásárolok felesleges dolgokat stb.) vagy
2) a "zöld vásárlásban", amikor a környezetre kevésbé terhelő fogyasztási javakat vásárolok (például újrahasznosított alapanyagból készült dolgokat, hibrid autót stb.).

Pexels

Az arizonai kutatók arra is kíváncsiak voltak, mennyire befolyásolja a környezettudatos viselkedés a fogyasztók jóllétét. Jóllét (well-being) = élettel való elégedettség, pozitív önértékelés.

A megkérdezettek közül minél materialistább volt az illető, annál kevésbé tudta felvállalni a fogyasztása visszafogását. Viszont az anyagias szemlélet nem korlátozta a "zöld vásárlási" gyakorlatukat. A kutatók szerint azért, mert a "zöld vásárlás" is vásárlás: alkalmat ad nekik arra, hogy kiélhessék a fogyasztási javak felhalmozása iránti vágyukat. 

"Ezt nevezzük zöld materializmusnak -- mondta Sabrina Helm kutatásvezető. -- Attól, hogy valaki környezetbarát termékeket vásárol, még a materialista értékek mentén él. Folyamatosan új és új dolgokra tesz szert, ami egyébként tökéletesen passzol a mai általános fogyasztói kultúrához. Ezzel szemben a fogyasztás visszafogása olyan új elképzelés, ami sokkal több pozitív változást hozhat a fenntarthatóság szempontjából."

Azok a résztvevők, akikre kevésbé volt jellemző az anyagias szemléletmód, könnyebben el tudták kötelezni magukat a fogyasztásuk visszafogása mellett. 

És itt jött a nagy felfedezés: a kevesebb vásárlás nagyobb személyes jóllétet és alacsonyabb pszichológiai distresszt (negatív stresszt) vonzott be.

A fogyasztás visszafogása sokkal kedvezőbb a környezetre, mint a "zöld vásárlás", amelyről nem is sikerült kimutatni, hogy fokozta volna az alanyok jóllétét. 

"Azt hittük, az embereket majd elégedetté teszi, hogy zöld termékeket vásárolnak, de nem így lett -- mondta Helm. -- Egyáltalán nem növelte a jóllétük mértékét, és nem csökkentette a distressz-szintjüket. A kulcs a fogyasztás csökkentése, nem pedig a zöld termékek vásárlása. Az tesz minket boldoggá, ha kevesebb holmink van és kevesebbet is vásárolunk."

A túl sok cucc nyomasztólag hat a tulajdonosára, tette hozzá a szakember. "Lehet, hogy hitelt is felvettél ahhoz, hogy megvásárold azokat a termékeket, és ráadásul utána oda kell figyelned a karbantartásukra is. A tulajdonszerzés egyúttal terhek felvétele is. Vizsgálatunkban csak azok nyilatkozták, hogy sokkal jobban és szabadabbnak érezték magukat, akik képesek voltak letenni a tulajdonlás terhét." 

Pixabay

Nézzük például a fent említett hibridautót: nagy öröm és büszkeség egy ilyet vezetni, de a tulajdonosában állandóan ott motoszkál a rettegés, hogy ha elromlik valami az autóban, akkor ki, mikorra és mennyiért fogja megjavítani. Minél újabb technológiával üzemelő kütyüt veszünk, annál nagyobb stresszt okozhat, hiszen nincsenek még hosszú távú tapasztalataink róla. És ha beüt valami probléma, azzal magunkra maradunk, mert a családunkban, ismeretségi körünkben (kapcsolati hálónkban) sem remélhetünk senkitől segítséget, ha nekik nincs még ilyen kütyüjük.

Az arizonai kutatásban a közel ezer résztvevő a felsőoktatásuk első évétől kezdve, azaz 18-21 éves koruktól a képzés befejezését követő második évig, azaz 23-26 éves korukig rendszeres online kérdőívet töltött ki. 

A kutatók rákérdeztek arra is, hogy az anyagias szemlélet mennyire befolyásolja az Y-generáció proaktív pénzügyi magatartását, mint a takarékosság vagy a spórolás. Hiszen ha környezettudatosan felfogják, hogy szűkösek az erőforrások, akkor hátha ez megjelenik a pénzügyekről való gondolkodásukban. 

Pixabay

Nos, minél inkább materialistának vallotta magát egy fiatal, annál kevésbé volt hajlandó elköteleződni a  proaktív pénzügyi magatartás iránt, szemben a kevésbé materialistákkal. Pedig korábbi vizsgálatok alátámasztják, hogy a proaktív pénzügyi magatartás is fokozza a személyes jóllétet, az élet és a pénz iránti elégedettséget, és csökkenti a pszichológiai distresszt. 

"Nyilvánvaló: ha valaki proaktív pénzügyi gondolkodással félretesz pénzt, és nem nyújtózik tovább, mint ameddig a takarója ér, az kedvező hatással lesz a lelki egyensúlyára", összegezte Sabina Helm, az Arizona Egyetem kutatója.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Amennyiben a világ áruszállításának egy részét sikerülne léghajókkal megoldani, az csökkentené a szegmens jelentős szén-dioxid-kibocsátását és utat nyitna a mainál fenntarthatóbb, hidrogén-alapú gazdaság irányába, javasolja tanulmányában a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA). 

A 20. század elején sokan kísérleteztek léghajókkal, ám ez a ballont kitöltő hidrogéngáz felrobbanása miatt többször is tragédiával végződött, így a biztonságosabbnak ítélt repülőgépek kiszorították a lebegő monstrumokat. A repülők gyorsabbak is voltak, mint a léghajók, valamint akkoriban nem volt ennyire megbízható az időjárás-előrejelzés.

Kép forrása: Berget Alfonz: Léghajózás és repülés, 1911 MEK

Azóta viszont rengeteg ismerettel gazdagodtunk, fejlődött az anyagtudomány, a meteorológia, egyszersmind viszont olyan mértéket öltött az energiafogyasztás és a károsanyag-kibocsátás, hogy muszáj szállítási alternatívákon elgondolkodnunk, javasolja az amerikai tudományos kutatóintézet.

A szállítási szektor a világ CO2-kibocsátásának 25 százalékáért felelős, ebből 3 százalék a teherszállító hajók kibocsátása, ami 2050-re 50-250 százalékkal emelkedhet. Ezért is fontos olyan új szállítási módok kifejlesztése, amelyek energiaigénye és szén-dioxid-kibocsátása alacsony. Az IIASA kutatói brazil, német és malajziai szakemberekkel közösen elemezték, vajon mennyire lehetne a Föld körüli futóáramlásokat kihasználni a szállításhoz.

A futóáramlás (angolul jet stream) szűk keresztmetszetben összpontosuló vízszintes áramlási zóna, amelyben a szélsebesség 30-80 m/s, azaz 100-300 km/h lehet. Van két ilyen futóáramlás az északi féltekén  és kettő a déli féltekén: amelyik közelebb van a pólushoz az polár jetnek hívják, amelyik közelebb van az Egyenlítőhöz, azt szubtrópusi jetnek hívják. Legegyszerűbb úgy elképzelni, mintha hulahopp karikák forognának a Föld felszíne felett 8-12 kilométeres magasságban.

NASA/Goddard Space Flight Center Scientific Visualization Studio

Ha sikerül feljutatni ebbe a gyors áramlásba egy áruszállító léghajót, akkor azt a szél sodorja magával körbe a Föld körül lényegében ingyen és tisztán, minimális üzemanyagigénnyel, amíg a léghajó el nem jut a célállomásig, ahol szépen leereszkedik. Az északi féltekén 16 nap alatt tenne meg egy teljes kört a léghajó, a déli féltekén ehhez elég volna 14 nap. Ez lényegesen rövidebb, mint az áruszállító konténerhajók több hétig tartó útja. Összehasonlításul: a Queen Mary 2 luxus utasszállító hajó New Yorkból induló és oda visszaérkező világkörüli útja 113 napig, majdnem 4 hónapig tart.

US Naval Institute

Az IIASA kutatói szerint a léghajók újbóli használata a hidrogénszállítást is megoldaná. A hidrogén jó hatásfokú tüzelőanyag és értékes energiatárolási alternatíva. A fölösleges szélenergiát például át lehetne alakítani hidrogénné, és aztán azt elszállítani a felhasználás helyére. A szakemberek nem hallgatják el, hogy a hidrogén-alapú gazdaság előtt állnak még megoldandó feladatok. Az egyik ilyen a hidrogén cseppfolyósítása, amihez mínusz 253 Celsius-fokra kell hűteni. Ennek energiaigénye viszont az összmennyiség 30 százalékát teszi ki, további 3 százalékot pedig a cseppfolyós hidrogén szállítása.

Tanulmányukban a kutatók ezért azt a variációt javasolják, hogy a költséges cseppfolyósítás helyett inkább maguk a léghajók szállítsák a hidrogént a futóáramlások segítségével. A célállomáson lecsapolnák a ballon hidrogéntartalmának 60-80 százalékát, és a maradék 40-20 százalék elegendő ahhoz, hogy a léghajó hazatérjen. A balesetek megelőzése érdekében teljesen automatizálni kellene a folyamatot, és az állomásokat a lakott helyektől távol érdemes kialakítani.

A léghajók voltaképpen a cseppfolyós hidrogén szállítására is alkalmasak volnának, hiszen a futóáramlások a sztratoszférában fújnak, ahol a hőmérséklet mínusz 50-80 Celsius-fok, tehát kisebb hűtéssel is cseppfolyósan tartható a hidrogén. Leszálláskor a szükséges ballasztsúlyt úgy nyerhetnék, ha a hidrogént vízzé alakítják: 1 tonna hidrogénnel 9 tonna víz állítható elő. 

De ezt a vizet akár esőcsinálásra is használhatnák. A sztratoszférában kiengedett víz megfagy, a jégcseppek a gravitáció miatt elindulnak a földfelszín felé, de a troposzférába jutva felolvadnak, ezáltal csökkentik a hőmérsékletet és növelik a relatív páratartalmat, amíg csak össze nem állnak esőcseppekké és le nem hullanak. Ez az eső a földfelszínről feláramlást indíthat be, amitől több pára juthat a felsőbb légrétegekbe és még több eső eshet. 

"A léghajók a múltban nagy szolgálatot tettek. A jelenlegi helyzet indokolja a léghajók újbóli alkalmazását, tanulmányunkban érvekkel szolgáltunk emellett. A léghajózási iparág fejlesztése csökkentené a nagysebességű áruszállítás költségeit, különösen a szárazföldek belsejében. Az, hogy a hidrogént cseppfolyósítás nélkül szállíthatnánk, lehetővé tenné a fenntartható, hidrogén-alapú gazdaság megteremtését, amely elvezetne a 100 százalékban megújuló világhoz", mondta az IIASA-tanulmány vezető szerzője, Julian Hunt.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna