Az ipar és a közlekedés kibocsátotta szálló por leválasztása is megtörténhet a Dunaújvárosi Főiskolán végzett kutatások révén. A felsőoktatási intézmény szakemberei csendes villamos kisülések alkalmazásával tisztítanák a füstgázt.

A közlekedés és a lakosság kibocsátása is növeli a levegő porszennyezését. A nem megfelelő környezetvédelmi berendezésekkel rendelkező ipari üzemek olyan füstgázokat bocsáthatnak ki, melyek a savas esőket okozó nitrogénoxidokat és kénoxidokat, valamint aromás szénhidrogéneket is tartalmaznak. Ez utóbbi a napsugárzás és a földfelszíni ózon hatására aromás szénhidrogénné alakulhat, ami belélegezve rákkeltő hatású lehet.

A Dunaújvárosi Főiskola kutatóinak célja olyan technológiát kidolgozni, amellyel leválasztható az ipar által kibocsátott szálló por és szennyező gázok. A szakemberek egy olyan új, kombinált reaktor létrehozásán dolgoznak, amely a porrészecskéket mechanikusan és elektrosztatikus kisülésekkel választja le, a gázban lévő környezetre káros vegyületeket pedig gyors nagyfeszültségű koronaimpulzusokkal bontja le. A technológia kidolgozásánál arra is figyelnek a szakemberek, hogy a reaktort az ipari kazánok esetében is használni lehessen majd.

A kutatások megmutatták, hogy az energiatermelésre újabban alternatívaként alkalmazott növények és más anyagok elégetésekor is keletkeznek nitrogénoxidok, kénoxidok, sőt bizonyos anyagok eltüzelése során keletkező füstgázokban akár több 10 ppm nagyságrendű (egymillió gázrészecskéből tíz) klór is található. „A kutatást részben új ismeretek megszerzése miatt végezzük, másrészt viszont konkrét problémákra is választ adunk. Célunk a füstgázok tisztítása, a por és gázszennyezések egyidejű eltávolítása, valamint a fémfelületek olyan átalakítása, melyeknek köszönhetően a technológia és az ipar is alkalmazni tudja eredményeinket” – mondta Dr. Kiss Endre, a kutatás vezetője, a Dunaújvárosi Főiskola Természettudományi és Környezetvédelmi Tanszék vezetője. A kutatást a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) támogatja.

Már az ókori egyiptomiak is szenvedtek a légszennyezettségtől - derítette ki egy brit kutató, aki a múmiák tüdőszövetét vizsgálta. Roger Montgomerie egyiptológus, a Manchesteri Egyetem doktoranduszhallgatója tizenöt múmia szövetmintáit elemezte. A múmiák a legkülönfélébb társadalmi rétegeket képviselték - akadtak közöttük egyszerű munkások, akik a Líbiai-sivatagban lévő Dakhla oázisban éltek, ahogy nemesemberek, papok és papnők is.

Mind a tizenöt preparált holttest tüdőszövetében - társadalmi hovatartozásától függetlenül - sikerült kimutatni a szálló por mikroszkopikus szemcséit. "Valamivel kevesebb volt bennük, mint amennyi a modernkori népesség tüdejére jellemző, de a különbség nem túl jelentős" - hangsúlyozta Montgomerie, aki szerint a magas légszennyezettség az ókori Egyiptomban egyrészt a gyakori homokviharokkal magyarázható, másrészt a főzés, a fémolvasztás és a bányászat következtében a levegőbe kerülő korom, valamint szálló por nagy mennyiségével.

Az egyik vizsgált múmia mintegy 1800 éve élt, amikor a Római Birodalom Egyiptomot is elfoglalta.
A férfi 20-25 éves korában hunyt el. Noha a preparált holttest károsodott,
a tüdőszövet viszonylag épen maradt

A tudós a kutatások következő szakaszában az óegyiptomiak által használt "energiahordozókat" tüzeli el, hogy begyűjtse az égéskor keletkező mikroszkopikus szemcséket, majd összehasonlítja ezeket a múmiák tüdejében talált korommal. Másrészt egyiptomi régészeti helyszíneken gyűjt homokmintát, hogy összevesse a tüdőszövetben találtakkal. A sivatagi homokszemcsék ugyanis lekerekítettek, míg a bányászat következtében a levegőbe kerülők élesek, szögletesek.

Ókori egyiptomiak tüdőbetegségét már korábban is sikerült kimutatni. Eddie Tapp - szintén a Manchesteri Egyetem kutatója - az 1970-es években vizsgálta Nekht-ankh, egy 3800 éve élt férfi múmiáját. Az illető 60 éves kora körül távozott az élők sorából, ám tüdeje igen rossz állapotban volt, és nagy valószínűséggel nehézlégzéstől szenvedett.

A szálló por a levegőben eloszlott finomszemcsés szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. A szálló por még a legalacsonyabb koncentrációban is káros, mikroszkopikus szemcséi izgatják a nyálkahártyát, köhögést, torokkaparást és nehézlégzést kiváltva. A tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthatnak el, ennek következtében növekszik a vér alvadékonysága, fokozott vérrögképződés alakulhat ki (ez trombózishoz vezethet).

A légszennyezettséget ennél fogva szív- és tüdőbetegségek, valamint daganatok okozójaként tartják számon. Noha a természetben, vulkánkitöréseknél, erdőtüzeknél is keletkeznek ilyen apró részecskék, a légszennyezettséget alapvetően az emberi tevékenységgel, mindenekelőtt a szén, a kőolaj és a fölgáz az iparosodás óta tartó felhasználásával társítják. (mti)