A Budapesti Műszaki Egyetem szakirányú továbbképzéseket böngészve meglepődve láttam, hogy nem indul egy sor környezetvédelemmel kapcsolatos képzés.

Megkérdeztem az egyetemet, és Dr. Hórvölgyi Zoltán dékánhelyettes azt válaszolta, hogy ezeket a képzéseket "elégséges érdeklődés híján nem tudjuk indítani".

Elégséges érdeklődés híján?

Vajon miért nem jelentkeznek a fiatalok a környezetvédelemmel kapcsolatos képzésekre, mint például a környezetmenedzsment, levegőtisztaság-szakértő vagy vízminőség-védelmi szakember?

Látjuk, halljuk, hogy érdekli őket a környezetvédelem ügye, kijárnak tüntetni, aláírást gyűjtenek, civil akciókhoz csatlakoznak. De miért nem akarnak tanulni róla?

Ha nem lesznek képzett szakembereik, akkor nem lesznek döntéshozóik és képviselőik. Kompetens és megbízható, ráadásul velük egykorú szakemberek nélkül a fiatal generációk hogyan fognak véleményt alkotni a felmerülő problémákról és lehetséges megoldásukról? Mi alapján döntik el, hogy kinek higgyenek? Hogy mért érdemes felemelni a szavukat, kimenni tüntetni, és miért nem? Hogyan lehetne saját terveket kidolgozni szakmai felkészültség nélkül? Hogyan fognak kilépni az előző generáció gyámkodása alól, hogy ne a fejük fölött hozzák meg a döntéseket?

Pexels

Kérdéseimet elküldtem a környezetvédelem ügyéért tenni kész fiatalokból álló nemzetközi mozgalom, a Fridays For Future magyar képviselőinek, akik nevében Hartmann Johanna válaszolt. 

"Én nem hallottam még erről, és tényleg nagyon szomorú, de sajnos nem meglepő ezeknek a szakoknak a népszerűtlensége. Nagyjából ugyanezzel a tendenciával szembesülünk más egyetemeken is: a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos szakok helyett a diákok azokat választják, amikkel könnyű lesz elhelyezkedni és sokat keresni, és csak az "elvetemültek" tartanak ki amellett, amit fontosnak tartanak. 
Az oktatásban rengeteg mindent jó lenne átalakítani, a felvetett kérdések teljesen jogosak szerintem is. Ez egy elég összetett problémarendszer, sok körülmény nagyon megnehezíti a változást. Az emberek többsége, és így a diákok legnagyobb része is anyagias szemléletű, ugyanakkor azt sem lehet elvárni mindenkitől, hogy vállalja a bizonytalan megélhetést, mert ez nagyon is valós probléma ezeknél a képzésekként, én biológus vagyok, tudom...
Közben pedig tényleg szörnyű belegondolni, hogy ha lassan elfogynak a szakemberek, hogy fog bárki kompetens módon dönteni ezekben az elemi fontosségú ügyekben? Nagyon alapvető változásokra lenne itt szükség. 
Egyébként Lányi Andrásék [Levegő Munkacsoport - A szerk.] régóta küzdenek a felsőoktatásban a fenntarthatóság kérdésének nagyobb térnyeréséért, és úgy tudom, hogy a javaslataik egy részét pont mostanában végül elfogadták, és fognak megjelenni sok szakon ilyen tantárgyak, reméljük, hogy ennek is lesz hatása.
Nagyon fontos szerintem, hogy ne csak egyes szakokon legyen szó a környezetvédelemről, hanem minden képzésbe integrálva legyen, és nagyon kellenének jó szemléletű, felkészült oktatók is. Itt is az lenne a kulcs, hogy elérjünk egy paradigmaváltást, és ennek a módjait kellene kitalálni..."

Hiver't-Klokner Zsuzsanna blogszerk.

Országos környezeti nevelési programot indít a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége (KOKOSZ) és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). A négy éves projekt célja, hogy az oktatás zöldítésével új fejezetet nyisson a hazai környezetkultúra és környezeti etika területén, amihez a résztvevő civil szervezetek több mint harminc éves tapasztalata a garancia a szervezők szerint.

A munka a tananyagok kidolgozása mellett az európai természetvédelem sarokkövének számító Natura 2000 hálózat népszerűsítését és a döntéshozók szemléletformálását is magába foglalja. Az Égig érő tanterem projekt a Svájci Hozzájárulási Program támogatásával valósul meg.

A világ egyik legszegényebb és legnagyobb levegőszennyező országaként számontartott Indiában a lehető legjobb módszerrel küzdenek a jövő klímaváltozása ellen. Azon dolgoznak, hogy a most felnövő gyerekek számára már magától értetődő legyen a környezettudatos életmód. 

A jelenlegi generáció hozzáállását gyökeresen megváltoztatni hosszú és nehézkes folyamat, ezt mutatja az elmúlt néhány év, egy sor sikertelen klímakonferencia és megvalósulatlan terv is. Ezért is különösen fontos, hogy a mai gyerekek felnőttkorukban már összhangban éljenek a természettel. Az öko-iskolák persze a fejlett és felvilágosult európai országokban és az Egyesült Államokban is egyre elterjedtebbek, a kis indiai iskola elkötelezettsége talán mégis egyedülálló.

Forrás: Reuters

A Pune városában, Mumbaitól mindössze 190 kilométerre található Aman Setu iskola teljes egészében újrahasznosított anyagokból épült, a tetőket régi plakáttáblákból, a falakat használt műanyagflakonokból, cementes zsákokból és persze sárból építették. Az alapozáshoz és a padlóhoz tehéntrágyát is használtak. 

Az Aman Setu (jelentése: a béke hídja) iskolát 2008-ban alapította egy indiai tanárnő, Madhavi Kapur. Összesen négy tanítványa volt akkor, ma már száznegyvenen vannak, elsősöktől egészen ötödikesekig. Eleinte persze nem volt túl sok pénzük az építkezésre, a tanárnő egyik korábbi tanítványa - aki időközben építész lett - ezért is javasolta, hogy lehetőleg elsősorban újrahasznosított anyagokban gondolkozzanak.

A földterületet az iskola vezetője a saját bátyjától bérli, az épületeket mindössze nagyjából két és fél millió forintból húzták fel. Az Aman Setu iskola két egyszintes házból áll, melyek összesen négy tanteremnek adnak helyet. A tanítványok rattanból készült matracokon ülnek az osztálytermekben, idősebb diákok régi könyveiből tanulnak, amiket ők is továbbadnak. Saját zöldségeiket termesztik az iskola kis konyhakertjében, és egy tartályban halakat is tenyésztenek. 

 Forrás: Reuters

A gyerekek tömegközlekedéssel járnak az iskolába, ahova egyébként a helyi közlekedési vállalattól egy leselejtezett buszt is szereztek. Kicsit átalakítva és felújítva a busz most szintén osztályteremként üzemel. Az iskola egyenruháját kézzel varrják, az eredetileg is kézzel sodrott és szőtt, hagyományos indiai anyagból, az úgynevezett Khádi-ból.

A tanárok ebben az iskolában nem bánják, ha a gyerekek kisétálnak a matekóráról, hogy megetessék a kedvenc halukat. Nem kapnak büntetést, ha sétálgatnak egy kicsit mezítláb a füvön, mielőtt visszaülnek az osztályterembe. Sőt, még bátorítják is őket, mert ahogy ők mondják, azt szeretnék, ha éreznék, eggyé válnának a környezetükkel. 

 Forrás: Reuters

A mesébe illő történetnek persze megvoltak a kezdeti nehézségei: a szülők eleinte nem igazán akarták a gyerekeiket olyan iskolába küldeni, ahol egy leselejtezett buszban tartják az órákat, sok időbe telt meggyőzni őket. Mostanra viszont annyira népszerű lett a környéken az iskola, hogy hamarosan bővülniük kell, mert még busszal együtt sem férnek el az eredeti épületekben.