A Canon és a Getty Image elérhetővé tett tíz olyan ikonikus fotót, amelyek az elmúlt évtized folyamatait nemcsak dokumentálták, hanem azokra hatással is voltak.

A fotók közül öt különös erővel hatott a világ globális problémáinak alakulására.

2009 augusztusában Toby Smith beépített nyomozóként vett részt egy madagaszkári expedíción, aminek az volt a célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek a Masoala Nemzeti Parkban folytatott illegális fakitermeléssel kapcsolatban. Toby két héten keresztül, egyedül térképezte fel a védett rózsafa nyomait a Masoala esőerdőben.

Képei súlyosságát az is fokozta, hogy fotódokumentációjával nemcsak a pusztításra, hanem az összetettebb problémára kívánta felhívni a figyelmet. Bemutatta a családjaik ellátását biztosítani próbáló favágók könyörtelen életkörülményeit, és próbálta a "fabiznisz" végén álló üzletembereket is szembesíteni a probléma lényegével.

A fotódokumentáció és a megjelent vizuális tartalmak segítették végül hozzá az amerikai szövetségi hatóságokat az illegális kereskedelemben érintett nemzetközi vállalatok leleplezéséhez és a fabeszerzések elszámoltathatóságának és átláthatóságának növeléséhez.

Az expedícióról készült film trailerét itt lehet megnézni.

Marco Di Lauro az UNICEF-fel együttműködve készítette a Lógó húsok című fotósorozatát. A fotódokumentáció a nyugat-afrikai Nigert érintő súlyos élelmiszerválságra szeretné felhívni a figyelmet, amely során a húskereskedők az éhínséget kihasználva már korábban elhullott állatok tetemét vásárolják meg minimális fizetségért szegény farmerektől. A megvásárolt döglött állatok húsát helyben megfőzik, majd eladják a nigeri piacon.

A Dali szürreális festményeit idéző fotó több millió dollárt hozott az UNICEF-nek, amit a nigeri emberek támogatására szántak.

2010-ben a Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengés rázta meg Haitit, amely következtében az ország népességének tizede meghalt.Jonathan Torgovnik a GEO magazin megbízásából készített fotódokumentációt Port-au-Prince-ben, az egyik legnagyobb pusztítást elszenvedett településen. A fotóriporter felvételén egy csapat fiú egy megrongálódott ház tetején, zsebkendőnyi területen hatalmas koncentrációval focizik. Ez a pillanat a fotós olvasatában az emberi kitartásról és egy sok megpróbáltatást megélt város lakóinak hatalmas erejéről beszél.

Brent Stirton 2011-ben a National Geographic megbízásából az állatok gyógyszer-feketepiacon való felhasználását kutatta. Ebben az időszakban készítette azt a fotót, amelyen az egyik utolsó fehér orrszarvút folyamatosan négy fegyveres őr őrzi. 2011-ben kezdett előtérbe kerülni a rinocéroszszarv-kereskedelem. Brent rengeteg felvételt készített az orvvadászok által megkínzott, szarvuktól megfosztott, majd magukra hagyott állatokról. A fényképen látható fehér orrszarvú az akkor még élő utolsó hat állat egyike volt, a faj utolsó hím példánya.

A fényképész a fotókkal nemcsak az arroganciára, a kegyetlenségre és az emberiség önzésére hívta fel a figyelmet, hanem megpróbálta érzékeltetni – ezen a fotón különösen –, hogy lehetséges ember és állat között is kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat. Megrendítő mindemellett a fotós által felvetett gondolat, hogy milyen érzés lehet egy faj utolsó példányaként jelen lenni a földön. A felvétel hatalmas gyorsasággal terjedt el a földön, bizonyítva, hogy több millió ember még mindig törődik a természettel.

Ha nem is természeti vagy környezeti problémára hívja fel a figyelmet, aktualitása miatt mégis említésre méltó Dan Kitwood fényképe, amin épp négy pakisztáni menekült érkezik Törökországból Görögországba.

Ez a felvétel egyike volt azoknak az első fotóknak, amelyek tudatosították az emberekben és a hivatalos szervekben a bevándorlással kapcsolatos problémát. Kos szigetére akkor már közel 30 ezer bevándorló érkezett. A fotográfus a felvétel készítésének hajnalán egy dingiken érkező értékes rakományra várt, mikor ez a négy életerős pakisztáni férfi sugárzó arccal partot ért.

Az elmúlt hetek eseményeinek ismeretében a fotókészítője jogosan tette fel a kérdést: vajon mi vár ezekre a férfiakra, valóra válnak-e vágyaik?

Abeer Seikaly jordán származású kanadai építész és dizájner egy új, egyelőre tesztelés alatt lévő termékkel reagált a kor aggasztó, a menekültek lakhatási, elhelyezési problémáira. A nap energiáját hasznosító mobil menedéksátrak megoldást jelenthetnek az ideiglenes szálláshelyekre kényszerült, kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek. 

Az építész-dizájner által kitalált összecsukható, szőtt sátor elméletileg, de már bizonyítottan működik. Ez a struktúrájában sajátos szerkezetű szövött anyag olyan házat biztosít a menekülteknek, amit egyszerre érezhetnek a privát szférát megőrző és ideiglenes háznak is. Ezt az érzetet a tervező nő a modern életvitelhez szükséges alapvető feltételek, mint a meleg víz, a fűtés stb. biztosításával tudja elérni.

A sátor felületén a napelemek elnyelik a napsugarakat, és elektromos energiává alakítják, így biztosítva az áramot, a világítást, a fűtést és a meleg vizet. Míg a sátorszövet belső részén, főleg a sátor alsó térfelében tárolásra alkalmas rekeszek, zsebek találhatók. A sátor tetején egy vízgyűjtő tartály van, ami a tisztálkodáshoz szükséges vizet tárolja. A tartályba mind az esővizet, mind a földön lévő vizet össze lehet gyűjteni. A föld felszínéről egy termoszifonos és egy drénrendszer segítségével kerül a víz a gyűjtőtartályba. Így elkerülhető az is, hogy a sátor alját elöntse a víz esős időben.

A sátor fala nyáron kinyitható, télen pedig összehúzható, teljes biztonságot és komfortérzetet nyújtva a menedékház lakóinak.

Fotók: http://www.abeerseikaly.com/