A tequila és az autós közlekedés első hallásra semmiképp nem tűnik nyerő kombinációnak, pedig valójában az: feltéve, ha az alkoholt nem a sofőr, hanem az autó kapja. A sivatagokban is gyakran megtalálható agávé növény - a mexikói röviditalok hagyományos alapanyaga - felhasználásával kiváló bioüzemanyag készíthető a legújabb tanulmányok szerint.

Ehhez ráadásul még arra sincs szükség, hogy olyan termőföldeket foglaljanak le, amik egyébként élelmiszertermelésre is megfelelők lennének, az agávé ugyanis még azokon a zord helyeken is megél, ahol rajta kívül talán csak kaktuszok élnék túl. Akár a sivatagokban is termeszthető, ez az agávé egyik legnagyobb előnye - számol be az Oxfordban készült tanulmányról a Guardian.  

 Forrás: FlickR

A jelenlegi bioüzemanyagokat általában elsősorban kukoricából, illetve Brazíliában főleg cukornádból készítik, ezért szó szerint az élelmiszeriparral kell versenyezniük a termöföldekért, vízért és tápanyagokért. Az Egyesült Államokban és az EU-ban felmerült már korábban is, hogy a kukoricából készülő bioetanol gyártása is felelős lehet az élelmiszerárak növekedéséért. A bioüzemanyag-ipar kezdeti lendülete ezért kissé megtört, főként az állami támogatások, vagy a kedvező törvényi szabályozás hiánya miatt. Az agávé növénnyel azonban elképzelhető, hogy új erőre kap az iparág. 

Az agávé forró, száraz környezetben is megél, olyan körülmények között is, melyek más növények számára gyakorlatilag teljesen élhetetlenek lennének, így legalább biztos, hogy sehol nem kell majd választani az agávé és az élelmiszeripar számára termelt növények ültetvényei között.  Az agávé ráadásul vizből sem igényel annyit, mint a cukornád vagy a kukorica, ezzel is tovább csökkentve az agávé-üzemanyag környezetre gyakorolt esetleges káros hatásait. A növény egyébként többféle formában és méretben létezik - akár embernagyságúra is megnőhet - hatalmas lédús levelei pedig rengeteg cukrot tartalmaznak. 

 Forrás: FlickR

A tanulmány készítői szerint ez az első összefüggő vizsgálat az agávéből készült bioetanol teljes életciklusára nézve, beleértve a gyártással és az üzemanyag használatával kapcsolatos kibocsátást és a leadott energiát is. A számítások során figyelembe vették a termesztés és gyártás minden lépésének esetleges környezetkárosító hatásait, a rovarirtó vegyszerek használatától kezdve egészen addig az elektromos áramig, ami a gyártás során fel nem használt felesleges növényi részek elégetéséhez kell. 

Az új üzemanyag mindössze 35 gramm szén-dioxiddal szennyezi a légkört annyi idő alatt, amíg 1 MJ (megazsúl) energiát megtermel - a kukoricából készülő etanol 85 grammot, a hagyományos benzin 100 grammot produkál ugyanennyi energia termelése közben. A cukornádból készülő üzemanyag jobban teljesít ugyan - 20 gramm széndioxid-kibocsátásért felelős - de ezt a fajta bioüzemanyagot a kutatók szerint Brazílián kívül máshol nem igazán éri meg gyártani, mert csak a hatalmas trópusi országban van ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű víz és termőföld, illetve alacsony széndioxid-kibocsátású vízerőmű, mely viszonylag tiszta energiát szolgáltathatna a gyártáshoz. 

A kutatók szerint az agávé növény tulajdonságai miatt tökéletes alapanyaga lehet a bioüzemanyagoknak a jövőben, és mivel meglehetősen igénytelen, a közelgő klímaváltozáshoz is képes lehet alkalmazkodni. Ausztráliában már évek óta tesztelik a növényt, és próbálkoznak az agávéból készülő bioetanol gyártásával, de egyes szakértők Mexikóban és Afrikában található elhagyatott agávé-ültetvényeket is csatasorba állítanának az új bioüzemanyag gyártása érdekében.  

A tanulmány készítői szerint tény, hogy a bioüzemanyagok fontos szerepet játszhatnak a klímaváltozás elleni küzdelemben, de ez csak egy kis lépés a zöldebb közlekedés felé vezető úton. Szerintük olyan új technológiákra van szükség az autógyártásban, melyek gyakorlati használatával lényegesen kevesebb üzemanyagra van szükség, akár hagyományos benzinről, akár bioüzemanyagról beszélünk. Az élelmiszeripar és az üzemanyaggyártás ugyanis szerintük előbb vagy utóbb már biztosan nem lesz képes osztozni a bolygó termőföldjein. A tudósok szerint az igazi áttörést hosszú távon talán az algából készülő bioüzemanyagok jelenthetik majd.

Már számszerű bizonyítékok is alátámasztják a növényekkel beültetett háztetők jótékony hatását a környezetre, és a pénztárcákra nézve is. Egy amerikai tanulmány azt taglalja, hogy a zöld tetők jelentősen csökkentik a téli fűtésre és nyári hűtésre fordított energiaköltséget, és még akkor is kapóra jönnek, ha egy vihar miatt hirtelen túl sok csapadék zúdul a városra. A Columbia Egyetem kutatói egy New York-i épületen létrehozott zöld tetőt vizsgáltak.

A Columbia Egyetem vizsgálatainak helyszíne New Yorkban

A szóban forgó épület tetején 21 ezer növény él, melyek télen segítenek bent, nyáron pedig kint tartani a meleget, emiatt kevesebbet kell fűteni, vagy bekapcsolni a légkondicionálót. Nyáron 84 százalékkal kevesebb meleg jut be így az épület belsejébe, télen pedig 37 százalékkal kevesebb szökik meg. A tanulmány azonban arra is rámutatott, hogy ha a zöld tetőre eső esik, annak mintegy 30 százalékát a növények nyelik el, vagyis az már biztosan nem fog a csatornákba folyni.

A hirtelen lezúduló csapadék időnként ugyanis túlcsordul a csatornákból, ami nagy viharok után a közeli folyókra nézve akár komoly szennyezést is jelenthet. Az az esővíz pedig, melyet a növények nyelnek el, később ártalmatlan pára formájában kerül vissza a levegőbe. A tudósok szerint, ha a New Yorkban található mind a százmillió négyzetméternyi tetőt beültetnék növényekkel, évente akár 37 milliárd liter viztől is meg lehetne kímélni a metropolisz csatornarendszerét.

Fotó: FlickR

Kiderült, hogy figyelembe véve a zöld tetőkert létrehozásának és fenntartásának költségeit az Egyesült Államokban, tíz liter vizet befogni évente mindössze öt centbe (alig tíz forintba) kerülne. Az új adatok ismeretében a zöld tetők jó eséllyel sokkal komolyabb szerepet játszhatnak a jövő várostervezésében, mint azt eddig gondolták. A tetőkert az eddigi legolcsóbb módszernek bizonyult a viharokban lezúduló túl sok víz kezelésére, ráadásul az épülettulajdonosok olcsón és viszonylag könnyen hozzájárulhatnak vele egy fenntarthatóbb város kialakításához.

A zöld tető mellett ugyanebben a tanulmányban a fehérre festett felületek jelentőségét is vizsgálták. A fehér tetők ugyanis kevesebb meleget nyelnek el, ezzel szintén energiát spórolnak a hagyományos, általában sötét színű tetőkkel szemben, bár elsősorban persze nyáron. Ráadásul a leginkább elterjedt sötét tetők a napközben elnyelt napfény melegét az éjszaka folyamán visszasugározzák a levegőbe, ezzel pedig hozzájárulnak a városi hőmérséklet emelkedéséhez is.

Az amerikai North Carolina egyetemen végzett kutatás nemrégiben arra derített fényt, hogy a biológiailag lebomló, úgynevezett biodegradálható anyagok talán mégsem annyira tesznek jót a környezetnek, mint ahogyan azt eddig gondolták. A Dr. Morton Barlaz és James Levis tollából származó tanulmány ezen az oldalon olvasható angolul. 

A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy mivel ezek az anyagok kissé túlságosan is gyorsan bomlanak le, több kárt okozhatnak, mint amennyi előnyük van. A biodegradálható anyagokkal a legnagyobb probléma nem más, mint a metán. A biodegradációs folyamat során mikroorganizmusok bontják le a szerves összetevőket, a folyamat melléktermékeként azonban metán keletkezik. Bár kevésbé nagy mennyiségben van jelen a levegőben, a metán még a szén-dioxidnál is károsabb üvegházhatású gáznak számít. 

Az Egyesült Államokban lévő hulladéklerakók - a nemzeti környezetvédelmi ügynökség, az EPA adatai szerint - nagyjából 35 százalékban befogják és energiaforrásként hasznosítják a keletkező metánt. 34 százalékban befogják és elégetik, a maradék 31 százalékuk pedig nem tesz semmit annak érdekében, hogy a keletkező metán ne tudjon az atmoszférába szökni.

A biodegradálható anyagok tehát sokkal gyorsabban bomlanak le, mint a hagyományos szemét a hulladéklerakó telepeken; ez a tény önmagában kifejezetten jó dolog, és alapvetően ez is volt a célja az ezeket az anyagokat kifejlesztő tudósoknak. Sőt, ez a tudat nyugtatja azokat a vevőket is, akik szeretnének környezettudatosan élni és vásárolni, ezért kifejezetten keresik a "biodegradálható" feliratot a termékeken.

A gond azonban az, hogy nincs törvényileg szabályozva, mikor kell elkezdeni a keletkező gázok befogását. A föld alá temetéstől kezdve ezzel ugyanis általában két évig is várnak azok a szeméttelepek, akik egyébként begyűjtik a keletkező káros gázokat, ennyi idő ugyanis mindenképpen kell a hagyományos anyagoknak, mielőtt azok bomlásnak indulnak. Mivel azonban a biodegradálható anyagok már kevesebb mint két év alatt lebomlanak, a metán azokról a szeméttelepekről is az atmoszférába juthat üvegházhatású gázként, ahol egyébként befognák.

A tanulmány szerzői szerint a leginkább környezetbarát megoldás az lenne, ha a biodegradálható anyagokat úgy módosítanák, hogy azok lassabban kezdjenek el lebomlani. Még mindig sokkal gyorsabbak lennének persze, mint a hagyományos szemét, de elegendő időt hagynának a szeméttelepeknek, hogy a gázbegyűjtő rendszereket beüzemelhessék, és megakadályozzák a metán légkörbe jutását. Emellett persze fontos az is, hogy minél több olyan szemétlerakóra telep működjön szerte a világon, ahol foglalkoznak a keletkező káros gázok begyűjtésével.

Nem utolsósorban persze a fogyasztók maguk is rengeteget tehetnek azért, hogy kevesebb, és könnyebben lebomló szemét áramoljon folyamatosan a hulladéklerakó telepekre. A biológiailag lebomló termékek vásárlása mellett minél sikeresebben be kellene, hogy építsék a mindennapok gyakorlatába a már híressé vált "reduce-reuse-recycle" elvét, azaz, hogy vegyünk kevesebbet, használjuk többször, és lehetőleg hasznosítsuk is újra.