Mindenhonnan azt halljuk, hogy azért vegyünk mosogatógépet, mert az elképesztően takarékosan mosogat el: átlag 7-10 liter vizet használ, és ha a hosszú programon futtatjuk, akkor áramot is alig fogyaszt. Számítások szerint egy mosogatógéppel évente 15-20 ezer forintot lehet megspórolni.

Jól hangzik. Elméletben. Csakhogy nem veszi figyelembe, hogy a mosógépet meg is kell venni (100-150 ezer Ft), ki kell építeni a víz- és csatornabekötést (x összeg), a gépet alkalmanként szervizelni kell, illetve megvásárolni hozzá a mosogatószert. És nem tudom, tekinthető-e víztakarékosnak, ha az ember az elmosogatott edényeket még egyszer folyó víz alatt átöblíti, mert tart a vegyszermaradványoktól. Vagy ha szárítással fejezi be a programot.

Pixabay

A Michigan Egyetem kutatói többféle kézi és gépi mosogatást teszteltek: a világon elsőként a költségek és fogyasztás kalkulálásához figyelembe vették a kézi és gépi mosogatás teljes életciklusát, azaz beleszámították, hogy a mosogatógépet le is kell gyártani, illetve néhány év után a bontóban szétszerelni és lehetőség szerint másodnyersanyagként újrahasznosítani. Továbbá nézték a kézi mosogatás vízmelegítési költségét is, illetve az ezzel eltöltött időhöz az átlagbér óradíját számolták. Mind a gépi, mind a kézi mosogatás teljes költségét  10 évre vetítették.

A kutatás szerint a pazarló kézi mosogatáshoz képest a gépi mosogatás feleannyi vizet és áramot használ, a környezetterhelésnek minősülő üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátása pedig leginkább a vízmelegítés következménye. 

Az összehasonlítások során kiderült, hogy igenis van olyan kézi mosogatásos módszer, amellyel a művelet során kevesebb ÜHG kerül a légkörbe, mint a gépivel. A következő megállapításokat tették a kutatók:

1. A legpazarlóbb, ha folyó meleg víz alatt mosogatunk, ez minden más módszernél több vizet és energiát fogyaszt.

2. Csökkenthetjük a gépi mosogatás környezetterhelését azzal, hogy nem kapcsoljuk be az előmosást (áztatást) és a szárítást, illetve, ha csak lehet, válasszuk a normál programot.

3. A kétmedencés kézi mosogatás a hagyományosnak alig harmadát jelenti ÜHG-kibocsátási szempontból, de a takarékos gépi mosogatáshoz képest is akár 18 százalékkal kevesebb ÜHG-kibocsátással jár.

Vagyis, aki szeret kézzel mosogatni, a fenti módszerrel végezve mostantól energiatakarékosan is végezheti a műveletet. Amennyiben pedig az idővel is takarékoskodna, válassza a normál gépi mosogatást.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Még egy hétig zajlik a Veganuárnak nevezett kezdeményezés, amelynek támogatói azt fogadták meg, hogy január hónapban megpróbálnak tartózkodni a húsevéstől. 

Pexels

A brit Bath Egyetem pszichológia tanszékének vezetésével nemrég készült online felmérés szerint a húsevők erkölcsi és fenntarthatósági szempontból támogatják a vegetariánizmust és vegánizmust. Az online megkérdezett 1000 fő átlagéletkora 34 év volt, 73%-uk mondta "etikus"-nak a vegánizmust, 70%-uk szerint jó a környezetnek. Pontosan a felük szerint egészséges, és 60%-uk szerint "elfogadható".

Ezzel szemben a megkérdezettek 80%-a azt is mondta, hogy a vegánizmus nem könnyű, 77%-uk szerint "kényelmetlen", 60%-uk szerint nem élvezetes. Az inkább növényevő válaszolók kedvezőbben nyilatkoztak.
A Veganuár kezdeményezés is rávilágít arra, hogy "az emberek már most is egyetértenek a vegán életmóddal, és tisztában vannak azzal, milyen jó hatást gyakorol a környezetre", mondta Chris Bryant, a Bath Egyetem pszichológia tanszékének munkatársa, a körkérdés szervezője.

Pixabay

Vajon mi történne, ha egész Amerika vegánná változna, teszi föl a kérdést az a 2017-es gondolatkísérlet. Az USA-ban alapélelmiszernek számító hamburgerpogácsához például 6 kg takarmány, 6 m2 terület és kb. 36 liter víz kell -- darabonként! Óriási megtakarítás lenne ezt kiváltani, de vajon megéri-e?

A kérdést vizsgáló tanulmány szerint, ha 320 millió amerikai átállna a növényalapú táplálkozásra, azzal 28%-kal csökkenne a mezőgazdaság üvegházhatású (ÜHG) gázkibocsátása. Na persze érdemes ezt a másik oldalról is megvizsgálni: milyen hatása volna, ha a ma állattartásra is használt területeket szántókká-veteményesekké alakítanák, és az állatállományt felszámolnák. 

Először is mindenhol hegyekben állna a növényi hulladék (kukoricacsutka, burgonyaszár, stb.), amit most takarmányként hasznosítanak. Ha ezt a növényi hulladékot elégetnék, azzal 2 millió tonna szén-dioxid kerülne a légkörbe a szerzők becslése szerint. S mivel állattartás híján nincs trágya, azt műtrágyával kellene pótolni, aminek gyártása további 23 millió tonna szén-dioxidot küld a levegőbe minden évben. 

Bulbfish

A jelenlegi állatállomány az amerikai mezőgazdaság ÜHG-kibocsátásának 49%-áért felelős. Egy vegán nemzet sokkal kevesebbet bocsátana ki, 623 millió helyett csak 446 millió tonnát évente. Sőt, ha a húsmentes Amerika leállítja a húsimportot például Brazíliából, az abban az országban is csökkentené a CO2-kibocsátást. 

Ami a tápértéket illeti, a kizárólag növényi étrend nem érné el az USA-ban jelenleg hatályos ajánlott mennyiséget kalcium, A-vitamin, B12 és néhány fontos zsírsav tekintetében. De a tanulmányhoz a Science magazinban hozzászóló szakemberek szerint újragondolt területhasználattal tápanyagban dúsabbá tehetők a zöldségek és gyümölcsök.

A Virginia Műszaki Egyetem és az amerikai mezőgazdasági minisztérium kutatóinak tanulmánya az Amerikai Tudományos Akadémia honlapján olvasható el.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Még a végén kiderül, hogy oda sem kellett figyelni, és zöld voltál Szenteste? A végén kiderül. Ami viszont a többit illeti, az emberek elképesztő módon alábecsülik az élelmiszerek előállításához szükséges energiafogyasztást és károsanyag-kibocsátást, miközben az elektronikai berendezések fogyasztásával sokkal jobban képben vannak. Ez derül ki a Sydney Műszaki Egyetem érdekes felméréséből, amely a Nature Climate Change folyóiratban jelent meg.

Pixabay

A globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok (ÜHG) 19-29 százaléka az élelmiszergyártásból származik. Az érték legnagyobb hányadát a szarvasmarha és a bárányhús előállítása teszi ki: kezdődik az állattartáshoz szükséges erdőirtással, folytatódik a takarmány termesztéséhez szükséges műtrágyagyártással és az állatok által kibocsátott metángázzal, végződik a vágóhídra történő kaminonos szállítással, illetve a hústermékek kereskedelmi forgalmazásával.

"Ám míg egy hősugárzó használatánál egyértelmű, hogy a bekapcsolása után meleg lesz a szobában, hónap végén meg látjuk az áramszámlát, addig az élelmiszertermelés hatása gyakorlatilag láthatatlan", mondta Adrian Camilleri kutatásvezető. Munkatársaival több mint 1000 embert kértek fel arra, hogy becsüljék meg 19 élelmiszer és 18 műszaki eszköz energiaigényét, illetve a hozzájuk köthető ÜHG-kibocsátást.

A tesztalanyok mindkét csoportot alábecsülték, de az élelmiszereket sokkal jobban. "Sokan azt hiszik, a marhahúsleves és a zöldségleves környezetterhelése nagyjából megegyezik, pedig amíg a húsleves az asztalra kerül, 10-szer több ÜHG jut a levegőbe, mint a zöldségleves esetében – mondta Camilleri. – Ez vakfolt az emberek gondolkodásában. Ha valaki csökkenteni szeretné az ÜHG-kibocsátását, elsőre azt gondolja, hogy majd lejjebb veszi a fűtést, kevesebbet autózik, nem utazik repülővel. Nagyon kevesen tervezik azt, hogy majd kevesebb marhahúst esznek."

A kutatócsoport kidolgozott egy jelölésrendszert az élelmiszerekhez, amely a műszaki cikkek (az Egyesült Államokban alkalmazott, Energy Star nevű) csillagos energiahatékonysági besoroláshoz hasonlóan minősíti az egyes termékeket. Az így felcímkézett levesek közül sokkal többen választották a zöldséglevest, szemben a húslevessel. A kutatók szerint, ha minden élelmiszeren fel lenne tüntetve a CO2-lábnyoma, akkor a vásárlók könnyebben megértenék, hogy az egyes tételek milyen környezetterhelést okoznak, és így jobb választásokat hozhatnának.

A gyümölcsön, zöldségen és gabonán alapuló vegán étrend jelenti a legkisebb környezetterhelést, a sertés-, baromfi- és halfogyasztás közepes, míg a marha- és bárányhús a legkomolyabb terhelést. "A terített asztalnál meghozott döntéseinknek jelentős hatása van az olyan globális problémákra, mint a klímaváltozás, de a kutatásunkból kiderült, hogy a fogyasztók tudnak jól választani", összegezte Adrian Camilleri ausztrál kutató. 

Az élelmiszerek környezetterhelésébe tehát beleszámít az is, hogy milyen távolságból kell ideszállítani az alapanyagot. Vagyis aki magyar pontyot vagy más hazai halat fogyasztott Szenteste, az környezetbarát módon ünnepelte a Karácsonyt.

Nem kell túlmagyarázni David Latimer történetét. Latimer 1960-ban egy üvegben elültetett négy növénypalántát, egész pontosan pletykákat. A négy növénykéből három elpusztult, viszont a negyedik elkezdett növekedni. Tizenkét évvel később lezárta az üveget, akkor még egyszer meglocsolta a növényt, ami a lezárt üvegben csuda jól érzi magát.

A lépcső alá, viszonylagosan napfényes helyre tett, zárt üvegben lévő növény ugyanis a föld üvegházhatásához hasonlóan kialakította a saját ökoszisztémáját. A lezárt üveggömbben a pletyka a saját párájából megfelelő mennyiségű vízhez jut, annyi fényt kap, amennyi a fotoszintézishez szükséges, és mivel folyamatosan vannak elhaló levelei, amelyek az aljzatban humusszá válnak, a növény folyamatosan megfelelő minőségű tápanyaghoz is jut.

A pletyka a sötétebb helyeket is kedvelő növény, így Latimer projektje minden további nélkül megismételhető egy budapesti belvárosi lakásban is.

A szén égetése során felszabaduló szén-dioxid többnyire felhasználatlanul távozik a levegőbe. A szén-dioxid üvegházhatású gáz, amely a kutatások szerint 97%-ban hozzájárul a globális felmelegedéshez. A jelenlegi globális felmelegedés 80%-át az emberi szén-dioxid-kibocsátás okozza. A nagymértékű szén-dioxid-kibocsátás ellentételezéseként folyamatosan keresik a megoldást a szén-dioxid befogására, leválasztására, valamilyen más formában való felhasználására és tárolására. Jó megoldás lehet a metanolszintézis módszerének alkalmazása szénerőműben. Az eljárással a szén-dioxidot metanollá lehet átalakítani, amit üzemanyagként és vegyipari alapanyagként lehet majd hasznosítani.

Ezt az eljárást tervezik sikerrel végrehajtani Észak-Rajna-Vesztfáliában, Lünenben az  erőmű 2017-re datált kísérleti üzemében. A tervek szerint az ottani szénerőműből befogják a szén-dioxidot, amit gázbefogó edényben (Post-Combustion Capture) füstgázból választanak le.

Elektrolízissel a vizet hidrogénné és oxigénné bontják, a leválasztott szén-dioxidot az összegyűjtött hidrogén segítségével kereskedelmi forgalmazásra is alkalmas metanollá lehet alakítani.

Így a számítások alapján az 1 MW teljesítményű üzemben naponta 1,4 tonna szén-dioxid kibocsátását lehetne megelőzni, és egy tonna metanol előállítását biztosítani.

A szén-dioxid hasznosításán túli előny továbbá az, hogy a szél- vagy napenergiával működtetett elektrolízissel áramtöbbletet lehet termelni, amit el lehet tárolni vagy átalakítani, de leginkább az elektromosenergia-hálózatot stabilizálni.

Ha az eljárás, a metanolszintézis alkalmazása konvertálható lesz a lüneni kísérleti üzemre, akkor valószínűleg más, nagy szén-dioxid-kibocsátású iparágakban is alkalmazhatják,  és az eljárás versenyképes lehet.

Fotók: Solarify;

Források: STEAG

Bármilyen felújítási munkáról legyen szó, óhatatlan, hogy építési hulladék keletkezzen. Nem elég, hogy a közterületen (a házunk előtti járdán) elhelyezett konténerhez az önkormányzattól kell fizetős engedélyt kérnünk, a konténer elszállítása Budapesten egyre drágább is, mert megteltek a városhoz közeli lerakóhelyek. Érdemes tehát minél szélesebb körben újrahasznosítani a bontott anyagokat, ehhez gyűjtöttünk pár jópofa tippet.

Bontott téglából készülhet:

Az udvar burkolata, de egy vizesedésre hajlamos pince aljzatát is kirakhatjuk vele kötőanyag nélkül is, remekül felszívja a nedvességet. 

A pihenősarok burkolata 

Az ágyásszegély, de vigyázzunk, a tégla hajlamos néhány év alatt belesüllyedni a talajba, tehát akkor újra kell rakni. 

Szellőző térelválasztó 

Szabadtéri kemence 

Fa- vagy vaskerítés tartóoszlopa 

Kerti grillsütő 

Mobil tűzrakóhely (na jó, kell a mobilitáshoz egy kis izomzat, de tényleg nincs rögzítve), alá kilenc darab kültéri beton járdalap 

Épített fűszerkert - ez esetben azért jó a téglafal, mert magába szívja a Nap hevét, és éjjel is melegebb mikroklímát biztosít, ami fontos a mediterrán eredetű illóolajos fűszernövények számára 

Emelt ágyás aljába szórjunk téglatörmeléket, hogy megakadályozzuk a víz pangását, ugyanezért finomra tört tégladarabkákból egy maráknyit szórjunk a szobanövények cserepének aljára, de lehet a téglazúzalékkal a kerti sétányt is felszórni, sőt, az őrölt téglaport télen síkosságmentesítésre használni. 

Ablakcsere esetén a fakeretes öreg ablakokat se dobjuk ki, mert készülhet belőlük:

Kerti üvegház palántáknak vagy érzékeny cserepes növényeknek (érdemes a linkre kattintani, számtalan mintát mutat) 

Mini növényházikó 

Déli fal mellé palántázóágyás, érdemes az oldalát feketére festeni, hogy még több napsugarat nyeljen el, aká pedig mehet egy-két öreg raklap a fagymentesítés érdekében 

Kerti pihenősarok vagy játszóház, utóbbi esetben megfontolandó az üveget vékony fóliával bevonni a balesetveszély megelőzése érdekében (a legolcsóbb öntapadós fólia a tankönyvek bevonására ajánlott 50 centi széles tekercses fólia, amely szupermarketekben is párszáz forintért kapható) 

Különleges asztallap 

Rusztikus fali fényképkeret 

Egy szintén "reciklált" hokedlivel megemelve vitrin (és igen, az egészet le lehet festeni, hogy egységesebb hatása legyen készen).

Természetesen az öreg ajtókat is újrahasznosíthatjuk:

Fali üzenőtáblaként, ha a kazettás részeket fekete táblafestékkel átkenjük 

Asztallapként is remek, csavarozzunk alá négy esztergált fa korlátoszlopot, és patinázzuk a festést 

Ágyfejként 

Paravánként (öreg háromtagú garázsajtóból is készülhet) 

Álló tükörként vagy fésülködőasztalként 

- kerti szerszámok kis kamrájaként 

A leszerelt öreg bádogereszeket se dobjuk el, pláne, ha szeretjük az epret...

Magasított fakeretre szerelve emelt ágyást alakíthatunk ki belőlük, így mindenhol éri az eperpalántákat a napfény, garantáltan nem lesz földes a zamatos termény!

Lehet emeletesen is kialakítani:

Maradék csempéből vagy járólapból ízléses mozaikot állíthatunk össze.

Amennyiben a csempedarabok vagy formavilágban (pl. mind négyszögletű), vagy felületben (pl. mind matt), vagy színben (pl. mind kékes) hasonlóak, akkor nem lesz csiri-csáré a végeredmény.

A csempemozaik kerti asztalhoz ideális, de ügyeljünk arra, hogy fagyálló csemperagasztót és fugázót használjunk hozzá.

A központi fűtés kiépítése után maradt pár méter a tekercselt többrétegű műanyag vízcsőből? Daraboljuk félkörívekre, szúrjuk le őket fél méterenként a földbe, terítsünk rájuk egy UV-álló fóliát, és máris kész a mini melegház!

Ha van hasonló újrahasznosítási ötlete építési hulladékra, küldje el nekünk!

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

William Lamson amerikai installáció-művész meditációs célokra szeretett volna egy kis zugot létrehozni magának, illetve fagyérzékeny citrusfáinak is teleltetőhelyet keresett.

A két kívánságot örvözve építette meg Solariumnak elnevezett mini üvegházát a Tiffany-lámpaernyők technológiáját zöld módon továbbfejlesztve.

A fémvázba rögzített üvegtáblák ugyanis kétrétegűek: közéjük különböző hőfokra hevített, és ezért eltérő színűvé vált olvasztott cukorréteg került - természetesen az üveglapok éle víz- és légmentesen le van zárva.

A karamellpaletta borostyánszíneiben pompázó házikó napsütésben kel életre, és varázsol fényből és színből szőtt különleges világot a kilenc négyzetméteres építmény belsejébe.

Nagy melegben a ház oldalajtajai kitárhatók, így a természettel való kapcsolat is erőt nyer.

A növények a napfényből a fotoszintézis révén cukrot állítanak elő: a Solariumban a növények cukron átszűrt napfényben fürdőzhetnek.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az amerikai North Carolina egyetemen végzett kutatás nemrégiben arra derített fényt, hogy a biológiailag lebomló, úgynevezett biodegradálható anyagok talán mégsem annyira tesznek jót a környezetnek, mint ahogyan azt eddig gondolták. A Dr. Morton Barlaz és James Levis tollából származó tanulmány ezen az oldalon olvasható angolul. 

A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy mivel ezek az anyagok kissé túlságosan is gyorsan bomlanak le, több kárt okozhatnak, mint amennyi előnyük van. A biodegradálható anyagokkal a legnagyobb probléma nem más, mint a metán. A biodegradációs folyamat során mikroorganizmusok bontják le a szerves összetevőket, a folyamat melléktermékeként azonban metán keletkezik. Bár kevésbé nagy mennyiségben van jelen a levegőben, a metán még a szén-dioxidnál is károsabb üvegházhatású gáznak számít. 

Az Egyesült Államokban lévő hulladéklerakók - a nemzeti környezetvédelmi ügynökség, az EPA adatai szerint - nagyjából 35 százalékban befogják és energiaforrásként hasznosítják a keletkező metánt. 34 százalékban befogják és elégetik, a maradék 31 százalékuk pedig nem tesz semmit annak érdekében, hogy a keletkező metán ne tudjon az atmoszférába szökni.

A biodegradálható anyagok tehát sokkal gyorsabban bomlanak le, mint a hagyományos szemét a hulladéklerakó telepeken; ez a tény önmagában kifejezetten jó dolog, és alapvetően ez is volt a célja az ezeket az anyagokat kifejlesztő tudósoknak. Sőt, ez a tudat nyugtatja azokat a vevőket is, akik szeretnének környezettudatosan élni és vásárolni, ezért kifejezetten keresik a "biodegradálható" feliratot a termékeken.

A gond azonban az, hogy nincs törvényileg szabályozva, mikor kell elkezdeni a keletkező gázok befogását. A föld alá temetéstől kezdve ezzel ugyanis általában két évig is várnak azok a szeméttelepek, akik egyébként begyűjtik a keletkező káros gázokat, ennyi idő ugyanis mindenképpen kell a hagyományos anyagoknak, mielőtt azok bomlásnak indulnak. Mivel azonban a biodegradálható anyagok már kevesebb mint két év alatt lebomlanak, a metán azokról a szeméttelepekről is az atmoszférába juthat üvegházhatású gázként, ahol egyébként befognák.

A tanulmány szerzői szerint a leginkább környezetbarát megoldás az lenne, ha a biodegradálható anyagokat úgy módosítanák, hogy azok lassabban kezdjenek el lebomlani. Még mindig sokkal gyorsabbak lennének persze, mint a hagyományos szemét, de elegendő időt hagynának a szeméttelepeknek, hogy a gázbegyűjtő rendszereket beüzemelhessék, és megakadályozzák a metán légkörbe jutását. Emellett persze fontos az is, hogy minél több olyan szemétlerakóra telep működjön szerte a világon, ahol foglalkoznak a keletkező káros gázok begyűjtésével.

Nem utolsósorban persze a fogyasztók maguk is rengeteget tehetnek azért, hogy kevesebb, és könnyebben lebomló szemét áramoljon folyamatosan a hulladéklerakó telepekre. A biológiailag lebomló termékek vásárlása mellett minél sikeresebben be kellene, hogy építsék a mindennapok gyakorlatába a már híressé vált "reduce-reuse-recycle" elvét, azaz, hogy vegyünk kevesebbet, használjuk többször, és lehetőleg hasznosítsuk is újra.