Jelentős mértékben sikerült visszaszorítani Afrika legritkább főemlősállományának csökkenését, amióta négy fekvőrendőrt helyeztek el azon az autóúton, amelyen rendszeresen átkelnek a vöröskolobuszok (Piliocolobus kirkii). A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján szereplő főemlősök kizárólag Zanzibáron élnek: a két kis sziget Afrika keleti partjainál húzódik, területük összesen kisebb, mint Vas megye fele. A turizmus azonban egyre komolyabb forgalmat generál, és ez végzetes hatással van az itt élő  ritka állatfajokra.

KÉP: Tim R. B. Davenport

Az autóutak ugyanis kisebb részekre szabdalják fel a vöröskolobuszoknak otthont adó nemzeti park területét, és az állatok kénytelenek a járművek között átkelni az úton, ha például a másik oldalon lévő fákon érik a gyümölcs vagy más hívogató eseményt észlelnek. A vadőrök statisztikája szerint az autók 2-3 hetente gázoltak halálra egy-egy kolobuszt, és ez a veszteség populációjuk éves fogyásának 12-17 százalékát tette ki.

A természetes ragadozókkal szemben az autók annyival veszélyesebbek, hogy előbbiek jellemzően a gyengébb egyedeket, a kölyköket vagy a idős példányokat ejtik el zsákmányul, ám az autóforgalom nem válogat, és éppúgy esik áldozatául élete virágában lévő, szaporodásra képes felnőtt állat, mint az előbbi két csoportba tartozó. Emiatt viszont az állatállomány fogyása hatványozott lehet.

A walesi Bangor Egyetem főemlőskutatói a zanzibári Jozani-Chwaka Bay Nemzeti Park és a Bronxi Állatkert Vadvédelmi Társaság (Wildlife Conservation Society, WCS) munkatársaival együtt indították különleges útökológiai kísérletüket, amelynek eredményeit összegző tanulmányukat az Oryx—The International Journal of Conservation nevű nemzetközi természetvédelmi szakfolyóiratban publikálták.

A négy fekvőrendőr (magyarul sebességcsökkentő küszöb) kihelyezése után a korábbi halálozási statisztika lényegesen mérséklődött: 2-3 hét helyett 6 hetente találtak gázolás miatt elpusztult kolobuszt az érintett útszakaszon. A kutatók szerint még több fekvőrendőrrel annyira lehetne lassítani a forgalmat, hogy tovább csökkenne a járművek által elgázolt főemlősök száma. Ez különösen fontos lenne a közeljövőben, amikor a nemzetközi turizmus újraindulásával Zanzibáron is megnő a forgalom. 

"A természetvédelmi területeken áthaladó forgalom hatása kedvező irányba befolyásolható a fekvőrendőrökhoz hasonló praktikus és egyszerű megoldásokkal, márpedig éppen ez az, ami nekünk, természetvédőknek a feladatunk lenne", összegezte a WCS szakértője, Dr. Tim Davenport, a tanulmány társszerzője.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Évente átlagosan 4500 őzet és 500 szarvast ütnek el járművek Magyarország útjain. Kisebb állatokból, mint a rókák, vaddisznók, vidrák, borzok, ennél nagyságrendekkel többet. És nemcsak a vadak pusztulhatnak el az ütközés miatt, hanem a járművekben ülő emberek is megsérülhetnek vagy életüket vesztik. Ráadásul a járművek is gyakran totálkárosra törnek. Vagyis óriási veszteség ez emberi, természeti, anyagi szempontból, mintha mégsem jutna kellő figyelem arra, hogy megfelelő ütemben fejlesszék a "vadbarát" közlekedést. 

Pedig a klímaváltozás ellenünk dolgozik: ennek hatására megváltozik az állatok élőhelye, még inkább vándorlásra kényszerülnek. Illetve be- vagy visszatelepülnek az országba olyan állatfajok, amelyekre korábban nem kellett számítani, mint az aranysakál, ami szintén fokozza a vadak aktivitását. "A megváltozó hőmérsékleti viszonyok miatt eltűnhetnek a megszokott szaporodási, táplálkozási helyek, módosul a növényzet összetétele, az állatoknak új helyeket kell keresniük", mondja dr. Farkas János, az ELTE Útökológiai Munkacsoportjának vezetője.

Az ilyen ütközés egyre gyakoribb, pedig megelőzhető lenne. FOTÓ

Miért megy a vad az országútra? Egyrészt nem a vad megy az országútra, hanem az országút megy arra, ahol a vad él. "Minél kisebb egy ország, fajlagosan annál sűrűbb az úthálózata. A vadak több száz, több ezer éve ugyanazokon a csapásokon járnak, csak most keresztezik ezeket a vadváltókat az autóutak", magyarázza a szakember.

Érdemes megnézni Magyarország ökológiai térképét, alig látunk megszakítás nélküli ökológiai folyosót (zölddel jelölve), amelyen több tíz kilométer hosszan tudnának haladni a vadak, anélkül, hogy belénk ütköznének. Töredezett, szakadozott minden vadváltó. Lassan már csak a folyókkal párhuzamosan marad szabad vándorlási útvonal. 

Lilával jelölték a felszabdalt állatvonulási területeket. KÉP

Magyarországon jelenleg 211 ezer kilométer a közúthálózat hossza (2017-es KSH-adat), amelynek 63 százaléka erdővel, szántóval vagy más természetes környezettel, azaz vadak élőhelyével szegélyezett. Átlagosan az ország minden négyzetkilométerére 2,7 kilométer közút jut. Az autóállomány 3,6 milliós, és ezek a járművek 90-130 kilométeres óránkénti sebességgel robognak az utakon. 

Másrészt azért megy a vad az autóútra, mert ha el akar jutni A-ból B-be, akkor elindul egyenesen előre, nem törődik a civilizáció kellékeivel. És ha egy állat rést talál az országút melletti vadkerítésen, akkor át is bújik, ugrik, mászik rajta/alatta. Télen könnyebb is közlekedni az országúton, mint a behavazott erdőben, illetve az utakra kiszórt só is csábító csemege a vadak számára. Ráadásul egyes fajok kifejezetten az erdőszéli területeket kedvelik, ott érzik magukat biztonságban, ahol egyik oldalon füves rész, másik oldalon védelmet nyújtó fák vannak -- mint az utak mentén. 

Mi, emberek ideális élőhelyet alakítottunk ki nekik itt: a növényevők azért jönnek, mert az aszfalt mentén akár térdig ér a növényzet, vagyis a táplálék, a ragadozók meg azért jönnek, hogy az elütött állatokból lakmározzanak. Csak aztán esetleg őket is elütik. Nem beszélve az autókból kidobált szemétről, ami szintén szolgálhat táplálékul.

Kicsinek tűnik a 30 kilós őzbak, mégis súlyos a baleset. FOTÓ

Kit terhel a felelősség a vadelütésért?

A cikk elején említett, mintegy ötezres nagyvad-elütési szám nem teljesen pontos, mert sok esetben nem jelentik be a járművezetők az ilyen balesetet. Amíg a vad él, addig az állam tulajdona, ám ha elpusztul, akkor a helyi vadásztársaságé a tetem. "Ha kint van az út mellett a vadveszélyt jelző tábla, az autósnak fokozottan kellene figyelnie, csökkentenie a sebességet. Egyik kísérletünkben autóvezetőkre speciális szemüveget adtunk, amely nyomon követte a szemmozgásukat. Kiderült, hogy hiába van kint a vadveszélyt jelző tábla, legtöbben rá sem néznek", meséli Farkas János.

Pedig ha kint van a tábla, akkor baleset esetén a járművezetőt terheli a felelősség, és csekély az esélye pert nyerni egy vadásztársasággal szemben. S mivel a vadelütés közúti baleset, mindenképpen ki kell hívni a rendőrséget vagy a közútkezelőt. Sokan emiatt a hercehurca miatt inkább elhagyják a helyszínt, amennyiben működésképes marad a járművük. 

A gyorsforgalmi utakat kerítés védi, de számtalanszor lehet látni, hogy az őzek ott legelésznek, és nem zavarja őket a forgalom. Ha legelészés közben elérnek egy csomóponthoz, ahol a kerítés és az aszfalt között elég gyep van, oda simán bejut az állat. "Ezért használunk ilyen helyeken vadriasztókat, az M1, M7 és M8 mentén 7-7 csomópontban telepítettünk ilyeneket, és ott csökkent is a vadelütések száma. Ha ép a kerítés, de bejut az állat, akkor a vadásztársaságnak kell fizetnie a járműben esett kárt, ha nem ép a kerítés, akkor az útfenntartónak", magyarázza a szakember.

Van már kipróbált módszer a vadelütés mérséklésére

Világos, hogy törekedni kellene a vadelütés megelőzésére. "Amikor még volt állami autópályakezelő, egy pályázat keretében végezhettünk olyan több éves kísérletet, amelyben elemeztük az útfelmérő autók adatait. Ezek naponta kétszer végigmennek az autópályán, és minden elütött állatot regisztrálnak. Teszteltük a külföldön kapható összes vadriasztó berendezést, az ultrahangosoktól kezdve a kémiai jelzőkig, de egyik sem túl hatékony. Ezért kifejlesztettünk egy mozgásérzékelős, akusztikus, akár fénnyel is kombinálható riasztót, ezeket helyeztük ki az autópályás csomópontokhoz. Egészen addig csökkentették is a vadelütések számát, amíg el nem lopták a készülékeket: akkor visszaállt az eredeti állapot. Egy kilométer autópálya egymilliárd (egy ezer millió) forint költségből építhető meg, egy ilyen saját fejlesztésű riasztókészülék 30-40 ezer forint, és egy csomópontba kell mondjuk 6 darab ahhoz, hogy biztonságosan távol tartsák a vadakat a gyorsforgalmi úttól."

Hőkamera mutatja az éjjel az út mellett bóklászó vadakat. GIF

A róka képes átmászni a kerítésen, a borz pedig, amely a róka után a leggyakrabban elütött kisebb testű vad, alulról ás járatot a kerítés alatt, hiába van a kerítés alja 30 centiméterre is beásva a földbe. Ha a borz ásott már egy járatot, azt egy vaddisznó képes nagyobbra tágítani. Az útkezelők az autópálya csomópontokba rendkívül sok növényt telepítenek, ezek azonban odavonzzák az állatokat. Továbbá az autópálya mentén nem is vadásznak rájuk, biztonságos helynek vélik. A hóátfúvások csökkentésére rengeteg helyre sövényt telepítettek az út mentén, de ettől meg nem látja az útfelmérő, hogy hol sérült a kerítés.

A közutaknál sok helyre prizmákat raktak ki, hogy azok visszatükrözzék az autólámpák fényét az út széli területre, elriasztandó a vadakat. "Ezzel az a baj, hogy általában olyan sűrű a növényzet egészen az útpályáig, hogy a fény nem jut el az állat szeméig, vagyis nem ijeszti el. Mindig az okozza a balesetet, hogy amikor az állat észleli a közelgő autót, ugrik egyet -- legtöbbször előre, nem pedig hátra."

Szaporodási időszakban nagy csapatokban vonulnak az állatok, ez ellen csak úgy lehetne védekezni, ha az utak melletti területek, főként kanyarokban, nyíltabbak lennének, kiegészítve kémiai vagy akusztikus riasztókkal, és az állatokat az egyenes szakaszok felé terelnék, javasolja a szakember. 

Az elmúlt száz évben utakkal szabdaltuk fel a tájat

A vadállati országutak, azaz vadváltók több száz, több ezer éve használt csapások, más néven ökológiai folyosók. Ezek úgy alakultak ki, hogy itt a legnagyobb esélye elkerülni a ragadozókat vagy itt a legtöbb a táplálék. A folyók, patakok völgye mind ilyen. "A legtöbb vadelütés Tatabánya környékén észlelhető, mert itt a Vértes- és a Gerecse-hegység találkozásánál van egy völgyút, amit az állatok is évezredeken át használtak a vonulásukra. Viszont ezen a területen húzódik a régi gyorsforgalmi út, az 1-es, van az újabb autópálya, az M1, és egy vasúti vonal is, és ezek mind keresztezik az állatok nyomvonalát. Számukra ezek az építmények gátak, amelyeken szeretnének átjutni."

Létfontosságú, hogy megfelelő vadátjárókat alakítsanak ki az úttestek alatt vagy felett. Sajnos a magyarországi vadátjárók sok helyütt nem megfelelő kialakításúak vagy nem jó helyre építik őket (erről ide kattintva olvashatsz egy részletes cikket Farkas Jánossal).

Nyár végén az őzekre, ősszel a szarvasokra kell számítani. FOTÓ

Borzok, rókák és vaddisznók számára elegek a 1,5 méter átmérőjű átereszek: ezek a csövek keresztezik alul az autópályát, és a középső elválasztó növénysávban bevilágító akna segíti az állatok közlekedését.  

"Elkészítettük az egész ország konfliktustérképét. De hiába dokumentáltunk egy szakaszon mondjuk vaddisznóveszélyt, főleg szaporodási időszakban bárhol bármire lehet számítani."

Nemcsak az országúti forgalom okoz vadelütést, hanem a vasúti közlekedés is, amely például a Bécs-Budapest közötti szakaszon eléri a 160-180 kilométer/órás sebességet, és rendkívül halk a mozdony. Ezért történt már olyan, hogy Tatabánya környékén szarvascsapatokat gázoltak el a vonatok. "Az állatoknak esélyük sincs észlelni vonatot időben, illetve nem tudnak kijutni a vasúti pályáról. Az ütközés a mozdonyban is olyan komoly károkat okoz, hogy csak egy másik, darus mozdonnyal lehet leemelni, és órákra áll a forgalom, ami megint csak óriási anyagi veszteséget jelent. Gazdaságilag biztosan megérné fejleszteni a vadriasztási rendszert".

Farkas Jánost keresték meg már Svédországból és Ausztráliából, előbbiben a hatalmas jávorszarvasok, utóbbiban a semmiből előugró kenguruk okoznak gyakran közúti baleseteket. 

Érdemes böngészni az ELTE Útökölógiai Munkacsoport által készített konfliktustérképeket (a szóra kattintva nyílik a demoverzió).

Szemléletváltásra van szükség

Az autóba építhető biztonsági berendezések többsége pénzkidobás, tapasztalta a szakember. A közismert műanyag síp remek placebóhatást kelt, mert a vezető egyébként sem ütközött volna, ezért azt hiszi, hogy milyen jó ez a síp. "Egy ultrahangágyú képes csak arra, hogy kellő távolságból elriasszon egy vadat", nyomatékosítja Farkas János.

Az ultrahang nem zavaró az erdő nyugalmára, mert az út mentén hamar elnyelődik a növényzetben. A svédek autóba beépíthető hőkamerával kísérleteznek, amely távolságra előre mutatja az út menti növényzetben bóklászó vadat. Farkas Jánosék fejlesztés alatt álló rendszere próbálja kombinálni a távészlelést az aktuális riasztással. 

A vaddisznót és rókát elijeszti a fényt is felvillantó eszköz,
a kóbor kutya farokcsóválva keresgélni kezd, talán embert remél.

"A vadelütéseket meg lehetne előzni például azzal, ha a jármű navigációs berendezése figyelmeztetne a kockázatos szakaszokon a vadveszélyre. Ezt viszonylag egyszerűen be lehetne programozni a GPS-berendezésbe, persze azt be is kell kapcsolni vezetés közben. Autópályán az emberek a kerítés miatt biztonságban hiszik magukat, de ez illúzió", figyelmeztet. Arról nem beszélve, hogy egy békára ráhajtva is megcsúszhat úgy az autó, hogy súlyos baleset lesz a vége. 

A vadbarát közlekedés fejlesztéséhez érdemes volna forintosítani a károkat. Egy őz eszmei értéke 150-600 ezer forint, egy gímszarvas 1-3,75 millió forint. 2018-ban 4800 őzet ütöttek el a magyarországi utakon,  ez középértéken (375 ezer Ft/egyed) 1,8 milliárd (ezer millió) forint, míg az elütött kb. 500 szarvas középértéken (2,375 ezer Ft/egyed) közel 1,2 milliárd forint. 

Csak ez a két tétel kitesz évente 3 milliárd forint veszteséget, és még nem számoltuk a többi vadat, sem pedig az emberben, járműben esett károkat. A róka kistestű állat, mégis a vele való ütközés körülbelül 2 millió forintos kárral jár. Azért ennyivel, mert a rutintalan vezetők félrerántják a kormányt, és ütköznek egy másik autóval vagy fával. 

Világszerte egyre súlyosabb a helyzet

Amikor ehhez a cikkhez gyűjtöttem nemzetközi adatokat, ahány statisztikát láttam, az mind tartós emelkedést mutatott vadelütés terén. Ilyen szempontból a világ legveszélyesebb országútja a brazíliai BR-262-es autópálya, amelyen minden évben kétmillió emlősállatot ütnek el. Svédországban 2016-ban egyetlen év alatt 21 százalékkal nőtt a vadelütések száma az előző évi 48 ezerről 58 ezerre.  Spanyolországban az éves közúti balesetek közel 9 százalékát vadelütések teszik ki, egyes északi hegyi utakon 30-50 százalékot is.

Az Egyesült Államokban évente 1-2 millió vadelütés történik, 1994 és 2006 között emiatt 67 százalékkal több, immár 200 járművezető halt meg az utakon, 30 ezren megsérültek. Az USA-ban évente nagyjából 8 milliárd dolláros kárt okoz a vadelütés, ezzel szemben egy országúti vadátkelő megépítése 300 ezer-1 millió dollárt tesz ki, attól függően, hogy mekkora, milyen, és hogy az út alatt vagy felett halad át. Vagyis a 8 milliárd dollárból évente 800-2500 vadátkelőt lehetne építeni. Egy arizonai vadvédelmi rendszer kiépítésekor kiszámolták, hogy kétszer annyi pénzt lehetett megtakarítani a vadbaráttá tett országúttal, mint amennyibe a rendszer kiépítése került.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az idei riói olimpián a sok kiosztott érem mellett a rendezők maguk számára is kioszthatnak egy aranyérmet, mert 2016-ban a braziloknak sikerült megrendezniük a világ legkörnyezetszennyezőbb olimpiáját.

A világjátékok karbonlábnyoma minden eddigi olimpiát felülmúlt, szén-dioxid-kibocsátását 3,6 millió tonnára becsülik, ami meghaladta a négy évvel ezelőtti londoni karbonlábnyom értékét, a 3,2 millió tonnát is. A 2008-as pekingi olimpia ökológiai lábnyoma még „csak” 1,18 millió tonna volt.

Annak ellenére, hogy a rendezők a rendezvény szén-dioxid-kibocsátását ellentételezve számos kibocsátáscsökkentő projektet is beindítottak, például fákat telepítettek olyan területekre, ahol korábban erdőt irtottak, vagy az olimpiai játékokra épített Future Arenát iskolákká alakítják, nem tudják ellensúlyozni a mintegy 80 ezer helyi lakos átköltöztetésével járó költségek, a nézők, résztvevők elszállásolásához, utaztatásához kapcsolódó kerozinfelhasználásból, légkondicionáló berendezésekből és egyéb tevékenységekből keletkező negatív hatásokat.

Az elmúlt idők olimpiai játékait Tokió, a 2020-as olimpia rendezője azzal próbálja felülírni, hogy 2020-ban a világ első környezetbarát olimpiáját tervezi megrendezni.

A célok elérését két fő energiahatékonysági elem, a tiszta energiák alkalmazása és az újrahasznosítás biztosítaná.

A tiszta energiák – a hidrogén, a napelemes és a termikus energia – kulcsfontosságú szektornak számítanak Japánban. Az ágazatban még számos üzleti lehetőség rejlik, amit ki lehet használni az olimpia alatt.

Japán a világ harmadik legnagyobb e-hulladék-mennyiséget termelő országa. 2014-ben elektronikai hulladékból 143 kg aranyat, 1566 kg ezüstöt és 1112 tonna rezet tudtak különválasztani, ami jóval több, mint amennyit 2014-ben Londonban az érmek elkészítéséhez felhasználtak (9,6 kg aranyat, 1210 kg ezüstöt és 700 kg rezet).

A lengyelek megfestették a világ legnagyobb ökológiai falfestményét, ami tulajdonképpen nem is festmény.

A nyomottvizes eljárással készült, 4900 négyzetméteres alkotás a délkelet-lengyelországi Besszádok, vagy ismertebb nevén Bieszczady-hegység vonulatai között meghúzódó Solina-gát oldalára került.

A 82 méter magas és a 664 méter hosszú gátat a 60-as években építették, ami a maga nemében már akkor a kor legnagyobb építkezései közé tartozott.

A gátfestményt a gát tulajdonosa, a PGE Energia Odnawialna energiaipari vállalat szponzorálta. A feladat megvalósítására Przemek Truścińskit, a jól ismert lengyel illusztrátort és képregényrajzolót kérték fel.

A festményen a Bieszczady-hegység állatai és növényei láthatók, többek között hiúz és sas.

Valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogy ha egy graffiti elég egyszerűen lehet környezetbarát, akkor ez az alkotás vajon mitől lesz öko. A gátfestmény azért lett e cím birtokosa, mert a hatalmas felületre csupán 50 liter környezetbarát vízfestéket használtak fel, ami egyáltalán nem tartalmaz semmilyen szintetikus anyagot. És azt is csak arra használták, hogy az ábrákat felvázolják a hatalmas falfelületre.

Valójában a Truściński által alkalmazott (rajzolás)technikai megoldástól lett igazán öko az alkotás. Ugyanis Truściński nem festett festékkel, hanem azt használta ki, hogy a gát oldala az évek alatt rettenetesen koszos lett. A művész az előre felvázolt rajzok helyét magasnyomású vízzel lemosva rajzolta meg az elkészült "fordított" graffitit.

Itt az ideje az év első permetezésének, még két napig biztosan ideális lesz hozzá az időjárás. Az ökogazdálkodók olajos szereket, ázalékolt teát alkalmaznak, de használhatnak mész-, kén- és réztartalmú szereket is. Néhány trükkel segíthetjük a természetet abban, hogy a munka egy részét elvégezze helyettünk.

A hagyományos télvégi lemosó permetezés legfontosabb célja, hogy elpusztítsuk a kórokozó gombák szaporító képleteit. A képletek a gyümölcsfákon, a bogyósok bokrain, a szőlőtőkék vázágain, a kéregrepedéseken, illetve a rügyek felületén tapadnak meg. Szintén cél megritkítani a rovarkártevők (pajzstetvek, atkák, levéltetű-tojások, molyok) áttelelő alakjait.

A permetezés előtt metsszük meg a növényt, és ne felejtsük el a mechanikai növényvédelmet sem (faápolás, tisztogatás – erről tippeket a Biokontroll Hungária Kht. weboldalán talál). A nagyobb sebeket (például levágott ágak helyét) sebkezelő szerrel kell bekenni.

Mikor érdemes permetezni? Például most, mert még legalább két napig nem lesz csapadék; a fő szabály az, hogy akkor érdemes belevágni a munkába, amikor az előrejelzések szerint a következő öt-hat órában nem ered el az eső. Rügyfakadás előtt, de már a fagyok után kell permetezni, és a szélcsend is fontos. Egyféle szert ajánlott használni, akkora adagban, hogy megfelelő fedést adjon a növény ágain és törzsén is.

Olajok, tea, szappanos víz és egyéb trükkök

Viszonylag sok szer elfogadott az ökológiai gazdálkodásban. Ilyenek például az olajos lemosók, amelyek ölőhatásukat úgy fejtik ki, hogy vékony bevonatot képeznek a kártevők áttelelő alakjain, és egyszerűen megfojtják őket. Hatásosak a pajzstetvek, levéltetvek tojásai, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai, körte-levélbolha ellen.

A régebbi ásványi eredetű olajokat idővel felváltották a növényiek. Manapság egyre divatosabb a narancshéjolajos szer, mert ez kíméli a leginkább a növényeket. Nem zárja le a gázcserenyílásokat, így nem lassítja a növény életfolyamatait. A narancsolaj fellazítja a kis méretű, puha kitinburokkal rendelkező kártevők (levéltetű, liszteske, tripsz) kitinvázát, az átengedi a rovat testnedveit, így a rovar kiszárad.

Ez a kiszárító hatás nem érvényesül a nagyobb testű, kemény kitinpáncélos rovarok, – tehát a kertésznek hasznos segítők – esetében: ilyenek a katicabogarak, a fürkészdarazsak, a méhek és a páncélos ragadozóatkák. A narancsolaj fellazítja a szintén kitint tartalmazó gombafonalakat, gomba csíratömlőket is, így a szer egyes gombabetegségek megelőzésében is segíthet. Lehet használni mész-, kén- és rézalapú szereket is, akár az olajokkal is kombinálva, a lényeg az, hogy ne szintetikus, felszívódó vegyülettel védjük a gyömölcsfáinkat.

Az igazán bio ökokertészek ázalékolt teákkal permeteznek. Ebben az esetben a „tea” szó szép eufemizmus a rothasztott kotyvalékra. Fő összetevői: csalán, káposzta, hagyma, kakukkfű, tárkony, sarkantyúka. Gombabetegség esetén hagymából lehet ázalékot készíteni, tetűre a csalán jó. Gyengeségre a zsurlót és a káposztát ajánlják, bolhák ellen feketeüröm és bodza vethető be, kártevő rovarok ellen az erőspaprikás lemosás alkalmazható, amely őket is kétszer csípi. Az ázalék készítés érzékletes leírása itt olvasható.) Nem muszáj egy hónapig rohasztani, 3-4 nap után is már használható.

Tetvek ellen bevethető még a szappanos vizes lemosás, gombásodás ellen a szódabikarbónás (1 liter vízhez 2 evőkanál kell) lemosás. Ennél sokkal tudományosabb kutatások indultak nemrég azt megállapítandó, hogy az aszkorbinsav (magyarul C-vitamin) állítólag képes a zöld őszibarack levéltetű és a gyapottok bagolylepke hímjeit terméketlenné tenni. Házilag ki lehet próbálni patikában vásárolt por alakú szakorbinsavval, de arról tudni kell, hogy késhegynyi egyenlő körülbelül 1000 milligrammal – szóval csak csínján adagoljuk.

A permetezés azonban nemcsak a kórokozókat tizedeli meg, hanem a kórokozókat kordában tartani képes rovarokat is. „Aki tehát 'csak' lemosó permetezést végez, évente egyszer totálisan kiirtja kertje rovarvilágát, és azt hiszi, neki ettől jobb lesz… A cinkék meg élelem híján odébb állnak” – írja Baji Béla a Permakultúra és önellátó biogazdálkodás című könyvében.

Hogy előzi meg a kártevők megjelenését Alwin Seifert, a biogazdálkodás egyik megalapítója, a Kertészkedés mérgek nélkül szerzője? A német szakember tél végén komposzttal teríti be a fák alját, hogy a hólé mélyre bemossa a tápanyagokat, nyaranta pedig lekaszált füvet szórt a fák alá, amelyet a talajlakó élőlények gyorsan eltakarítottak a felszínről. Mindkét módszerrel nő a fa tápanyagellátása, erősödik a növény, és javul a kórokozókkal szembeni ellenálló-képessége, így több és jobb minőségű termést hoz. A komposztos módszerrel a levéltetvek ellen is hatásosan lehet védekezni, mondja Seifert.

Hogy csinálják mindezt az Egyesült Királyságban, ahol nagy hagyománya van az organikus kertészkedésnek? Lisztharmat ellen például a „házi sárga” permetlevet ajánlják, amely a következőképpen készül: 3,5 liter forró vízben alaposan keverjünk el fél liter emberi vizeletet, 8 dekagramm mosószódát és 3 dekagramm lereszelt szappant. Kihűlés után használhatjuk. És ha ezt is túléli az adott kártevő, tanuljunk meg vele együtt élni. Kiérdemelte.

El kell fogadnunk, hogy a gyümölcsösben nem játszhatunk zéró összegű játékot, mert azzal csak egymás kárára lennénk. Régen a vad vagy őshonos gyümölcsfajtáknak nagyobb volt az ellenállóképessége, a manapság közkedvelt nagyhozamú vagy más okból különleges fajták olykor gyengébbek lehetnek. Azt se feledjük el, hogy csak azért, mert nekünk tetszik valami, még nem biztos, hogy képes „szervülni” a kertünkbe: ha egy gyümölcsfa sokat betegeskedik, talán ezzel az erőszakos betelepítést jelzi, pontosabban, hogy nem odavaló.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az Egyesült Államokban hárommilliárd pizzás doboz van forgalomban, ám sokat nem lehet újrahasznosítani a rájuk ragadt maradékok miatt. Az amerikai Godd News Reuse megoldása egy rozsdamentes, igazoltan újrahasznosított acélból készített korong. A cég fenntartható eszközöket gyárt a gyorsétkeztetés számára, írja az energiacentrum.com.

A Pi Pang nevű korongot ezernél is több alkalommal lehet használni, és az ára már megtérül a harmincadik igénybevételkor. Kényelmesen szállítható, a pizzát melegen tartja. Ökologikus és komfortos, a korongot a szállító nem hagyja a megrendelőnél. Forgalomba még nem került, a feltalálók most gyűjtik a piaci bevezetéshez az anyagi forrást.

Olaszországban és Nápolyban, a pizza hazájában is gondolkodnak hasonló megoldásokon. A múlt évben került forgalomba egy ökológiai szempontoknak jobban megfelelő kartondoboz, amelynek a teteje könnyen leszedhető, elválasztható a szennyezett résztől. A nápolyiaknak tetszik, az anyaga is garantáltan megfelel a célnak. Ugyanakkor a fogyasztóvédelmi szövetség időnként jelzi, hogy nem minden doboz felel meg annak az előírásnak, amely szerint nedves és zsíros élelmiszereket – ilyen a pizza is – tiszta cellulózból készült kartonba szabad csak csomagolni, vagyis a papír nem tartalmazhat makulatúrát.

A hatóságok találtak már a dobozok anyagában ólmot, telefax és fénymásoló hulladékaiból reciklált anyagokat és olyan oldószert, amelyet a reciklálási folyamatban használnak a nyomdafesték, a tinta és más színezék kiszedéséhez. Az is probléma, hogy nincs rendelet arra, hogy a gyártónak fel kell tüntetnie, hogy a doboz anyaga megfelel-e az előírásoknak.

Forrás: greenfo

Minden hónap második szerdáján, 18 órától HuMuSz-esteket tart a Hulladék Munkaszövetség, melyek keretében meghívott szakemberekkel beszélgetnek a fenntarthatóság, az ökológia és a jól-lét gyakorlati kérdéseiről.

A most következő találkozón gyakorlatban is kipróbált ötleteket mutatnak be egy vidéki ház felújításának tíz éves, befejezetlen története kapcsán. Az utóbbi években a máriahalmi ház lassan alakul, miközben a történet egyfajta szökési kísérletté kezd válni: szökéssé a közműrabszolgaságból.

A meghívott előadó: Szalai Péter, aki megosztja a közönséggel gyakorlati tapasztalatait lemezradiátorból készített padlófűtésről, talajhőcserélős hűtő-szellőztetőről, a tűzkorsóról, vizes fal házilagos szigeteléséről, "thermo" üvegről (amely újrahasznosított ablaküvegből készült), a tömegkályháról, a  tömegkazánról és a fafűtésről általában.

Szalai gépjárművillamossági szerelőként érettségizett, de már középiskolás óta igazából a híradástechnika érdekelte. Középiskolai tanulmányai után a Pannónia Filmstúdióban kezdett dolgozni, majd a Rexfilm és a Mikroszinkron stúdiója következett. Családjával 2000-ben költözött Budapestről Máriahalomra. A házban és a telken saját építésű  biológiai szennyvíztisztítót, szürkevíz-hasznosító WC-öblítést, saját fejlesztésű hibrid falfűtést, egy téglaépítésű takaréktűzhelyet, napkollektort és két tömegkályhát, továbbá levegős talajhőcserélős klímát használnak.

Zöld kalandozások - időpont: 2010. december 8. 18.00
Helyszín: HuMuSz Ház, 1111 Budapest, Saru u. 11.

További információk az alábbi oldalon olvashatók.